Meglehetősen gyakran fordul elő, hogy egy párkapcsolatban elvárjuk, hogy a másik mindent megadjon nekünk, és minden szükségletünket kielégítse. A női emancipációnak, a társkereső alkalmazásoknak, a hosszabb élettartamnak és számtalan más oknak köszönhetően ma már nem állapodunk meg egy „elég jó partnerrel", hanem Mr. Tökéletest keressük.
De mi van akkor, ha most a másik végletbe lendültünk? Sokan közülünk ma már elvárják a partnerüktől, hogy minden legyen egyszerre: a legjobb barátunk, a szexuális játszótársunk, a terapeutánk, a futótársunk, a szurkolótársunk és még sok minden más. Nem fogadunk el semmilyen olyan tulajdonságot, ami ütközik a sajátunkkal, ahogy egyetlen ellentétes értéket sem – és valószínűleg ez mindannyiunk számára megnehezíti a randizást.
Ti mennyire passzoltok? Kapcsolati dinamika: 6 jel, hogy összeilletek
Ma már több társkereső van, mint valaha. Elmúltak azok az idők, amikor még a falu öregjeinek feladata volt, hogy a fiatalokat összehozzák valakivel, ahogy az sem jellemző már, hogy egy barátunkra bízzuk magunkat, hogy megismertet egy kedves, normális ismerősével. A Stanford Egyetem Hogyan ismerkednek és maradnak együtt a párok című, folyamatban lévő projektjének részeként közzétett kutatás szerint 2024-ben a párok 61 százaléka online társkeresőn keresztül ismerkedik meg.
Most már akár tőlünk több száz kilométerre levő szinglikkel is cseveghetünk, ahelyett, hogy a helyi bárok törzsvendégeire szorítkoznánk. Olyan emberekkel kerülhetünk kapcsolatba, akikkel természetes úton soha nem találkoztunk volna. De ahogyan azt sokan saját bőrükön tapasztalják, ez nem teszi könnyebbé a partnerválasztást, inkább csak még jobban szorongunk tőle. Mivel ennyi választási lehetőség áll rendelkezésünkre, egyre inkább meg vagyunk győződve arról, hogy a „tökéletes partner” ott van valahol, csak meg kell találni.
De azzal, hogy a randizást kipipálandó feladatként kezeljük, elűzzük az intimitást és egy kapcsolat alakulásának lehetséges spontán pillanatait. A személyiségek, a temperamentumok és az érdeklődési körök különbözőségei akár be is lökhetnek, ki is virágoztathatnak egy kapcsolatot. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell elégednünk valaki olyannal, aki rosszul bánik velünk, vagy arra kellene kényszeríteni magunkat, hogy kitartóan randizzunk valakivel, aki nem hoz lázba. De ha mi bulizósak vagyunk, a partnerük pedig inkább a Netflix-maratont részesíti előnyben, menjünk bulizni a barátainkkal. Ha mi vasárnap túrázni indulnánk, a másik felünk pedig inkább otthon pihenne, menjünk el egyedül, vagy keressünk hozzá egy havert. A társunknak nem kell a mindenhova velünk tartania.
Ezekre is figyelj: 5 ok, ami miatt szabotálhatod a párkapcsolataidat
Fotó: Shutterstock
Irreális elvárás, hogy egyetlen személytől várjuk el, hogy minden szükségletünket kielégítse. Ez a gondolat gyakran szolgál a poliamória alapjául is, ahol az emberek egyszerre több romantikus kapcsolatot tartanak fenn. Ashley Dos Santos, a Feeld vezető kommunikációs vezetője így magyarázta a poliamória vonzerejét:
„Az emberek többek között azért fedezik fel a poliamoriát, mert szabadságot nyújthat, hogy olyan különböző kapcsolatokat találjanak, amelyek kielégítik az egyén különböző szükségleteit – legyen szó érzelmi, intellektuális vagy fizikai szükségletekről. Teret teremt az embereknek, hogy önmaguk lehessenek, és felfedezzék, illetve újra felfedezzék, hogy kik is ők valójában a másokkal való kapcsolatokon keresztül.”
(Érdemes leszögezni, hogy bár a poliamória sokak számára jól működik, fontos, hogy ne használjuk ürügyként arra, hogy minden érzelmi és kapcsolati szükségletünket a romantikus partnerekre hárítsuk.)
Ha éppen szinglik vagyunk, érdemes észben tartani, hogy sok mindent megkaphatunk a barátainktól, a testvérünktől, anyukánktól, a kutyáinktól, macskánktól. Ha meg akarunk nézni egy színdarabot, elmehetünk egyedül is. Meg tudunk ebédelni abban a csinos kis kávézóban, amit kinéztünk, és egy jó könyvvel is elüldögélhetünk egyedül.
Eloise Skinner pszichoterapeuta és szerző azt javasolja, hogy vizsgáljuk meg alaposan, mit várunk el a partnerünktől.
„Hogy éreznéd magad, ha ezeket az elvárásokat veled szemben támasztanák? Képesnek éreznéd magad arra, hogy megfelelj nekik, vagy azt szeretnéd, hogy a partnerednek más forrásai is legyenek a támogatásra és a beteljesülésre?”
Hozzáteszi, hogy fontos megpróbálni azonosítani, hogy egy kapcsolaton keresztül próbáljuk-e az „alapvető szükségleteinket” kielégíteni.
„Ha például azt szeretnénk, hogy a partnerünk bókoljon nekünk vagy bátorítson minket, akkor alapvető szükségletünk lehet a jóváhagyás. Ekkor elkezdhetjük kicsit mélyebben megvizsgálni ezt a szükségletet, esetleg megkérdőjelezhetjük, honnan származik, miért érezzük úgy, hogy ezt másoktól kell megkapnunk, és hogyan tudnánk helyette saját magunknak gondoskodni róla.”
Fotó: Unsplash
Ez nem jelenti azt, hogy teljesen le kell engednünk a lécet. Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan valakit, aki egy istennő, de egy olyan partner mellett ragadt, aki nem érdemli meg a fényét. Hogyan hagyjuk abba az állandó keresést és magas elvárásokat anélkül, hogy kevesebbel is beérnénk? Skinner azt javasolja, hogy soroljuk fel az elvárásainkat – mindent, ami eszünkbe jut –, majd bontsuk le őket. Milyen igény húzódik mögöttük? Ha azt várjuk a partnerünktől, hogy úgy viselkedjen, mint egy terapeuta, lehet, hogy valójában arra van szükségünk, hogy meghallgassanak. Ha már pontosan meghatároztuk az alapvető szükségleteinket, ötletelhetünk egyéb módokon is, melyek kielégíthetik azokat: lehet ez egy tanácsadó, egy barát, vagy akár saját magunk is.
„Nem megállapodni azt jelenti, hogy ismerjük az értékünket, és olyan kapcsolatokat keresünk, amelyek összhangban vannak az értékeinkkel és szükségleteinkkel”
– magyarázza Dos Santos.
„Ha túl válogatósak vagyunk, az néha korlátozza ezeket a kapcsolatokat, mielőtt még esélyük lenne a kibontakozásra. Szándékosan kell keresni, de nyitottnak kell maradni a váratlan lehetőségére is. Egyetlen ember sem tapasztalt meg mindent, amit az élet kínál, miért ne lehetnénk tehát rugalmasak, és miért ne próbálhatnánk ki valami újat? A trükk az, hogy megőrizd az alapvető értékeidet, miközben teret engedsz a kíváncsiságnak és a növekedésnek.”
A nap végén a partnerünk csak egy partner. Hagyjuk meg a saját személyiségüket, és a sajátunkat is. Az érzelmi szükségleteinket pedig osszuk szét több kapcsolatra – barátokra, családra, önmagunkra.
(Dazed)
Nyitókép: Shutterstock
