Egy mozgásforma csökkentheti a Parkinson-kór súlyosságát
A sporadikus Parkinson-kóros személyek bevonásával készült (a betegség egy olyan típusa, amely nem öröklődik családtagoktól) vizsgálatból a kutatók kizárták azokat az embereket, akik más egészségügyi állapotokban, például más neurodegeneratív betegségekben szenvedtek, ami megakadályozhatta volna őket abban, hogy tai chi órákon vegyenek részt.
A résztvevőket két csoportra osztották: egy 187 főből álló kontrollcsoportra, akik nem végeztek testmozgást, és egy 143 fős, tai chi órákat végző csoportra. A résztvevők átlagéletkora 66 év volt, a nemi megoszlás egyenlő volt.
Minden résztvevő a Parkinson-kór korai stádiumában volt, átlagosan csak négy éve diagnosztizálták náluk a betegséget, így a két csoport között a tünetekben észlelt bármilyen változás a tai chi-nek volt tulajdonítható.
A tai chi-t végző csoport résztvevőinek a 2016 és 2018 között tartó vizsgálat időtartama alatt öt órát tartottak, és arra kérték őket, hogy hetente kétszer egy órát eddzenek. Ezután minden kísérleti személyt három éven keresztül, 2019 és 2021 között után követtek, hogyan változtak a tüneteik.
Az eredmények azt mutatták, hogy a tai chi csoport résztvevőinek a vizsgálat végén jobb volt a motoros funkciója. A kontrollcsoportban ezzel szemben gyorsabban romlottak a motoros funkcióik, beleértve a járóképességüket és az egyensúlyérzéküket is.
A kontrollcsoport átlagosan több Parkinson-kóros gyógyszert szedett a tünetek kezelésére a vizsgálat során, mint a tai chi csoport. Ez vagy azt jelenti, hogy a betegség lefolyása súlyosabb volt és gyorsabb volt a kontrollcsoportban, vagy hogy a tai chi védő hatással volt a betegség előrehaladására.
A mozgásforma pozitív hatásai a nem-motoros tünetekben is megmutatkoztak: a tai chi-t végző csoport jobb életminőségről és közérzetről, alvásról, valamint memória- és gondolkodásbeli előnyökről számolt be.
Mivel a Parkinson-kór kezelésére jelenleg alkalmazott gyógyszerek nem késleltetik a betegség előrehaladását vagy nem akadályozzák meg a tünetek súlyosbodását, egy olyan hozzáférhető és hatékony kiegészítő terápia, mint a tai chi, előnyös lehet a betegek számára.
A tanulmánynak azonban volt néhány limitációja, például, hogy a csoportokat nem randomizálták, vagyis a résztvevőket nem véletlenszerűen osztották be a csoportokba, így előfordulhatott, hogy azokat a testmozgásra való motiváció vagy más életmódbeli tényezők miatt vették fel valamelyik csoportba.
A másik ok, ami miatt némelyik résztvevőt a kontrollcsoportba sorolták, gyakorlati szempontú volt, mint a lakóhely vagy munkahelyi konfliktusok.
Nem ez az első vizsgálat, amely kimutatta, hogy a tai chi előnyös lehet a Parkinson-kóros személyek számára. A korábbi vizsgálatok azonban csak rövid távon, hat hónapos időszakokban találtak előnyöket.
Más mozgásformák és a Parkinson-kor kapcsolatát korábban vizsgáltak már, például a nagy intenzitású intervallumos edzést és az aerob testmozgást, mint a gyaloglás vagy az úszás. Ezekről kimutatták, hogy rövid idő alatt jótékonyan hatnak a motoros tünetekre és lassítják a betegség előrehaladását.
Azt nem tudni pontosan azonban, hogy a testmozgás, különösen a tai chi, miért olyan előnyös a Parkinson-kórban szenvedők számára.
Más kutatások korábban kimutatták, hogy a testmozgás hiánya elősegítheti a gyulladást, amely a Parkinson-kórban szenvedők vérében kimutatható. A krónikus gyulladás az agyban az idegsejtek (idegsejtek, amelyek az egész testben üzeneteket küldenek) elvesztését okozhatja. A tai chi-t végző emberek vérében kimutatták a gyulladáscsökkentő markereket.
Bár további kutatásokra lesz szükség, főleg annak kiderítésére, hogy a tai chi a Parkinson-kór későbbi stádiumaiban szenvedő embereknek is jót tesz-e, a tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az a kezelési tervek kiegészítéseként használható.
Nyitókép: Shutterstock
