A tanulmány pontosabban azt mutatta ki, hogy a gyakori rossz álmok és rémálmok közép- vagy idősebb korban összefüggésbe hozhatók a demencia kialakulásának fokozott kockázatával.

Abidemi Otaiku, a tanulmány szerzője három nagy, az egészséggel és az öregedéssel foglalkozó amerikai tanulmány adatait elemezte. Ezekben több mint 600 35 és 64 év közötti, valamint 2600 79 éves és idősebb ember vett részt. A résztvevők egyike sem szenvedett demenciában a vizsgálat kezdetén, és a középkorúak csoportját átlagosan kilenc évig, az idősebbekét pedig öt évig követték.

A vizsgálat kezdetén (2002-12) a résztvevők egy sor kérdőívet töltöttek ki, köztük olyat, amely arról érdeklődött, hogy a résztvevők milyen gyakran tapasztaltak rossz álmokat és rémálmokat.

A Science Alertben megjelent cikkében Otaiku azt írja, hogy elemezte az adatokat annak kiderítésére, vajon azok a résztvevők, akik a vizsgálat kezdetén gyakrabban rémálmodtak, nagyobb valószínűséggel szenvedtek-e kognitív hanyatlásban (a memória és a gondolkodási képességek gyors csökkenése az idő múlásával), és diagnosztizáltak-e náluk demenciát.

Otaikus azt találta, hogy azoknál a középkorú résztvevőknél, akiknek minden héten rémálmai voltak, négyszer nagyobb valószínűséggel fordult elő kognitív hanyatlás (a demencia előjele) a következő évtizedben, míg az idősebb résztvevőknél kétszer nagyobb valószínűséggel diagnosztizáltak demenciát.

Érdekes módon a rémálmok és a későbbi demencia közötti kapcsolat sokkal erősebb volt a férfiaknál, mint a nőknél. Például azoknál az idősebb férfiaknál, akiknek minden héten voltak rémálmaik, ötször nagyobb valószínűséggel alakult ki demencia, mint azoknál az idősebb férfiaknál, akik nem jelentettek rossz álmokat.

A nőknél azonban a kockázat növekedése csak 41 százalékos volt. Nagyon hasonló mintázat volt jellemző a középkorúak csoportjában.

Összességében ezek az eredmények azt sugallják, hogy a gyakori rémálmok a demencia egyik legkorábbi jele lehetnek, amely több évvel vagy akár évtizeddel megelőzheti a memória- és gondolkodási problémák kialakulását – különösen a férfiak esetében. Alternatívaként az is lehetséges, hogy a rendszeres rossz álmok és rémálmok akár a demencia egyik oka is lehet.

Tekintettel a tanulmány jellegére, nem lehetünk biztosak abban, hogy melyik elmélet a helyes (bár Otaiku szerint az előbbi).

Azonban függetlenül attól, hogy melyik elmélet bizonyul igaznak – a tanulmány fő következtetése ugyanaz marad, vagyis az, hogy

a rendszeres rossz álmok és rémálmok közép- és idősebb korban összefüggésbe hozhatók a későbbi demencia kialakulásának fokozott kockázatával.

A jó hír az, hogy a visszatérő rémálmok kezelhetőek. A rémálmok első vonalbeli orvosi kezeléséről pedig már kimutatták, hogy csökkenti az Alzheimer-kórral összefüggésbe hozható kóros fehérjék felhalmozódását. Olyan esetekről is beszámoltak, amelyek a rémálmok kezelését követően a memória és a gondolkodási képességek javulását mutatták.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a rémálmok kezelése segíthet a kognitív hanyatlás lassításában és a demencia kialakulásának megelőzésében egyes embereknél. 

Otaiku kutatása következő lépései között szerepel annak vizsgálata, hogy a fiatalok rémálmai összefüggésbe hozhatók-e a demencia fokozott kockázatával. Ez segíthet annak megállapításában, hogy a rémálmok demenciát okoznak-e, vagy csupán korai jelként jelentkeznek egyeseknél. Emellett szeretné megvizsgálni, hogy más álomjellemzők, például az, hogy milyen gyakran emlékszünk az álmainkra és mennyire élénkek, szintén segíthetnek-e meghatározni, hogy az embereknél mekkora valószínűséggel alakul ki demencia a jövőben.