Egy háziállat tartása megduplázhatja a skizofrénia kockázatát
Ausztrál kutatók 17, az elmúlt 44 évben megjelent, 11 országból, köztük az Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból származó tanulmányt elemeztek. Ezekben összefüggést találtak a tág értelemben vett macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek kialakulásának nagyobb esélye között.
Azt az elképzelést, hogy a macskatartás összefüggésbe hozható a skizofrénia kockázatával, egy 1995-ös tanulmányban vetették fel először, melynek lehetséges okául a Toxoplasma gondii nevű parazitának való kitettséget jelölték meg. Az eddigi kutatások azonban vegyes következtetéseket vontak le.
A tanulmányok azt találták, hogy ha valaki gyermekkorában macskák közelében volt, akkor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki skizofrénia; azonban nem minden tanulmány talált összefüggést.
Egyesek a macskáknak való kitettséget a skizofréniával kapcsolatos tulajdonságokat mérő skálák – amelyek befolyásolják az ember gondolatait, érzéseit és viselkedését – és a pszichotikus jellegű élmények magasabb pontszámaival is összefüggésbe hozzák, de más tanulmányok nem mutatják ki ezt a kapcsolatot.
A kutatást vezető John McGrath pszichiáter és csapata szerint szükség van az összes ilyen témájú kutatás alapos áttekintésére és elemzésére ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk.
A T. gondii egy többnyire ártalmatlan parazita, amely a nem megfelelően átsütött hús vagy a szennyezett víz útján terjedhet, de egy fertőzött macska harapása vagy ürüléke szintén átviheti a T. gondii-t.
Becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 40 millió ember lehet fertőzött, általában tünetmentesen. Mindeközben a kutatók egyre furcsább, a fertőzések lehetségesen okozó hatásokat tapasztalnak.
A T. gondii a testünkbe jutva beszivároghat a központi idegrendszerbe, és befolyásolhatja a neurotranszmittereket. A parazita összefüggésbe hozható a személyiségváltozással, a pszichotikus tünetek megjelenésével és egyes neurológiai rendellenességekkel, köztük a skizofréniával.
A kapcsolat azonban nem bizonyítja azt, hogy a T. gondii okozza ezeket a változásokat, vagy hogy a parazita a macskától került át az emberre.
A 17 tanulmányt vizsgáló új elemzés
„szignifikáns pozitív összefüggést talált a tágan értelmezett macskatartás és a skizofréniával kapcsolatos rendellenességek fokozott kockázata között. A kovariánsok figyelembevételével történő kiigazítás után azt találtuk, hogy a macskáknak kitett egyéneknél körülbelül kétszer nagyobb volt a skizofrénia kialakulásának esélye”
– magyarázta a kutatócsoport.
Limitációt jelenthet, hogy a 17 tanulmányból 15 eset-kontroll vizsgálat volt – az ilyen jellegű kutatások nem tudják bizonyítani az ok-okozati összefüggést, és gyakran nem vizsgálnak olyan dolgokat, amelyek hatással lehettek mind az expozícióra, mind a kimenetelre. Emellett a vizsgált tanulmányok egy része alacsony minőségű volt, amit a szerzők is kiemelnek.
Az egyik tanulmány nem talált szignifikáns kapcsolatot a 13 éves kor előtti macskatartás és a későbbi skizofrénia kialakulása között, de szignifikáns kapcsolatot talált abban az esetben, ha a macskatartást egy bizonyos időszakra (9-12 éves kor) szűkítették le. Ez az ellentmondás arra utal, hogy a macskával való érintkezés kritikus időkerete nem egyértelműen meghatározott.
Egy 354 pszichológushallgató bevonásával készült amerikai tanulmány nem talált kapcsolatot a macskatulajdonlás és a skizotípia pontszámai között. Azonban azok, akiket macskaharapás ért, magasabb pontszámokat értek el azokhoz képest, akiket nem.
Egy másik, mentális zavarokkal küzdő és nem küzdő embereket vizsgáló tanulmány összefüggést talált a macskaharapás és a bizonyos pszichológiai élményeket mérő tesztek magasabb pontszámai között, azonban úgy találták, hogy más kórokozók, például a Pasteurella multocida lehet a felelős.
A kutatók egyetértenek abban, hogy jobb és szélesebb körű kutatásokra van szükség a továbbiakban.
Nyitókép: Shutterstock
