Ez a két dolog nem más, mint az elköteleződés és a harag kifejezésének mellőzése. Az instabil kapcsolatokat a legutóbbi interakciók jellemzik. Amennyiben az utolsó beszélgetés veszekedéssel telt, akkor a kapcsolat egészére úgy tekintenek a felek, hogy bajba került a viszonyuk és az egymás életében betöltött szerepük. Ezzel szemben, ha egy romantikus társalgás történt utoljára, akkor a partnerek semmilyen hibát nem látnak.

Amennyiben egy kapcsolat a stabilitás érzetét kelti a szerelmesekben, akkor egy beszélgetés nem képes kizökkenteni őket az érzéseikből. Bármilyen hangvételt is üssenek meg egy témával kapcsolatban, tisztában vannak azzal, hogy a végeredmény úgyis békülés lesz. Ennek eléréséhez nem szabad hagyni, hogy a viták a különválás gondolatával záródjanak, mivel akkor még egy bevásárlás miatti probléma is gondot okozhat.

Ehelyett célszerű egymáshoz igazítani az elképzeléseket és olyan döntéseket hozni a mindennapok apró szegmenseiben is, melyek mindkét fél számára kielégítőek lehetnek.

A másik ilyen pont a harag kifejezésének módja. A dühösséget mindig egy mögöttes fájdalom okozza, vagy az attól való félelem. Az intim kapcsolatokban inkább a mögöttes fájdalmat kell kifejezni, mint az abból fakadó erőteljes érzelmeket. Amint ezekre terelődik a hangsúly és foglalkoznak velük, akkor a harag eloszlik.

Ehhez tényleg nem kell mást tenni, mint elmondani őszintén az érzéseket. Például:

„Utálom azt a helyet, mert túl messze van. Nem is akarok így menni”

helyette:

„Frusztrál, hogy nincs elég időm elmenni veled vásárolni. Bárcsak több időm lenne ma.”

Ennek a két feltételnek a gyakorlása elmélyítheti a kapcsolatokat és szorosabb köteléket teremthet. A működőképes folytatáshoz viszont — a Psychology Today cikkében leírtak alapján — elengedhetetlen, hogy mindkét fél együttműködjön a gyakorlásukban.

Nyitókép: Unsplash/Nathan Dumlao