Furcsa szájápolási trend: ezért esküsznek sokan a fokhagymás szájvízre
A fokhagymáról eddig leginkább azt gondoltuk, hogy karakteres íze miatt inkább a konyhában van a helye – legfeljebb a népi gyógyászatban bukkan fel időről időre. Egy friss tudományos összegzés azonban egészen új szerepet szán neki: a kutatók szerint a fokhagymakivonat hatékonyságban felérhet a klórhexidinnel, amelyet jelenleg arany standardként használnak a szájvizekben a káros baktériumok ellen.
Az Egyesült Arab Emírségekben működő Sardzsa Egyetem kutatócsoportja öt korábbi humán vizsgálat eredményeit elemezte, amelyek a fokhagymakivonat és a klórhexidin baktériumellenes hatását hasonlították össze. A vizsgálat tárgya elsősorban a Mutans Streptococci nevű baktérium volt, amely a fogszuvasodás kialakulásának egyik fő felelőse.
Az összkép meglepően kiegyensúlyozott: a fokhagymás szájvíz bizonyos koncentrációban ugyanolyan hatékonyan csökkentette a káros baktériumok számát, mint a klórhexidin-alapú készítmények. Sőt, míg a 0,2 százalékos klórhexidin erősebbnek bizonyult egy 2,5 százalékos fokhagymás oldatnál, a 3 százalékos fokhagymakivonat már felülmúlta a hagyományos szájvizet.
A kutatók szerint mindez különösen azért érdekes, mert a klórhexidin hosszabb távú használata nem problémamentes. A leggyakoribb mellékhatások közé tartozik a fogak elszíneződése, de egyre több adat utal arra is, hogy az alacsony dózisú vagy hosszan tartó alkalmazás hozzájárulhat az antimikrobiális rezisztencia kialakulásához. Ez nemcsak a szájüregi baktériumokkal szembeni ellenállást növelheti, hanem más antibiotikumok hatását is gyengítheti.
A fokhagyma ezzel szemben természetes alternatívának tűnik, bár nem teljesen mellékhatásmentes. A vizsgálatok résztvevői gyakran számoltak be erős ízről, kellemetlen leheletről, valamint csípő, égő érzésről a szájban. Ezek ugyan enyhébbnek számítanak a klórhexidin ismert problémáihoz képest, de a mindennapi használat szempontjából nem elhanyagolható tényezők.
A fokhagyma antibakteriális hatásának kulcsa az allicin nevű vegyület, amely akkor keletkezik, amikor a gerezdeket felvágjuk vagy összezúzzuk. Ez az anyag gátolja a baktériumok szaporodását, csökkenti a sejtkárosító folyamatokat, és mellékesen a jellegzetes szagot is ennek köszönhetjük. Nem véletlen, hogy az ókori civilizációk – az egyiptomiaktól a rómaiakon át a kínai gyógyászatig – egymástól függetlenül ismerték fel a fokhagyma gyógyító tulajdonságait.
Bár az eredmények ígéretesek, a kutatók óvatosságra intenek. A jelenlegi elemzés mindössze öt, viszonylag kis mintaszámú vizsgálatra épült, ezért további, nagyobb léptékű és hosszabb utánkövetésű klinikai kutatásokra van szükség. Csak ezek dönthetik el véglegesen, hogy a fokhagymakivonat valóban helyet kaphat-e a jövő szájápolási rutinjában – akár a fogorvosok által is ajánlott formában.
