Bár az ultrahosszú, dús szempillák elég népszerűek, számos egészségügyi kockázatuk van.
Természetes szempilláink fontos funkciókat látnak el. A szem ki van téve az időjárás viszontagságainak, így a baktériumok és vírusok számára ablakot jelent a szervezetbe való bejutásra, ami akár halált is okozhat.
A szempillák védik a szemünket a levegő elterelésével a szemgolyó felszínéről, és távol tartják a levegőben lévő részecskéket a szemtől azáltal, hogy pislogásra késztetnek minket, valamint arról is gondoskodnak, hogy a szemgolyó kenhető maradjon.
A szempillahosszabbítás során szálakat rögzítenek egyenként minden egyes természetes szempillához. Ez különböző típusú anyagokból készülhet, beleértve a természetes szálakat, mint például a selyem, a nerc- vagy lószőr, illetve a szintetikus szálakat, mint például a nejlon vagy a műanyag. A szálakat ragasztóval rögzítik, ami problémákat okozhat.
A legtöbb szakember a kezelést megelőzően tapaszpróbát végez, általában a csuklón vagy a fül mögött, hogy ellenőrizze, nem allergiás-e a kliens a ragasztóra. Azonban még ha valakinek nincs is allergiás reakciója, a ragasztóban lévő vegyi anyagok akkor is irritálóak lehetnek az érzékeny szemkörnyékre, és a ragasztó súlya irritációt okozhat a szempilláknál.
A módszer során a legfontosabb a megfelelő felhelyezés. Voltak beszámolók arról, hogy emberek szempillaragasztóval ragasztották össze a szemhéjukat. Aggasztó, hogy mivel a ragasztót olyan közel alkalmazzák a szemhez, a szempillaragasztó soha nem érintkezhet a szem felületével.
Egy tanulmány szerint a nők több mint 60%-a számolt be keratoconjunctivitisről – egy olyan szembetegségről, amely egyszerre jár a szaruhártya és a kötőhártya gyulladásával –, miután szempillaragasztót kapott a szemébe. Ugyanez a tanulmány arról számolt be, hogy a nők 40%-a allergiás reakciót mutatott a ragasztóra.
Fotó: Shutterstock
Bizonyos esetekben a sokkal erősebb és hatásosabb körömragasztót szempillaragasztóként árulták vagy használták helyette. Az egyik legmegdöbbentőbb eset, amikor egy nő szemhéja összeragadt, miután pillanatragasztót használtak a szempillahosszabbításhoz.
A szempillaragasztó más egészségügyi kockázatot is jelenthet. Egy tanulmány 37 fogyasztói és professzionális szempillaragasztót vizsgált egy elismert rákkeltő vegyi anyagra, a formaldehidre. A kutatás megállapította, hogy a vizsgált 20 professzionális ragasztó 75%-a formaldehidet bocsátott ki, és a 17 fogyasztói ragasztóból négy szintén tartalmazta ezt a vegyi anyagot. A formaldehidet tartalmazó ragasztók némelyike nem tüntette fel azt az összetevői között.
A ragasztóban található tartósítószerek toxikus kötőhártya-gyulladást és kötőhártya-eróziót okozhatnak – utóbbi során a szaruhártya felszínén lévő sejtréteg, az úgynevezett hám, elválik az alatta lévő rétegtől. Ez a fájdalmas állapot befolyásolhatja a látást.
A szempilla-hosszabbítás leggyakrabban jelentett szövődménye azonban a szemhéjgyulladás. A szemhéj szélein találhatók a tüszők, amelyekből a szempillák nőnek, a tüszőkben kétféle mirigy található, amelyek antimikrobiális termékeket termelnek, hogy megakadályozzák a baktériumok felszaporodását a szem körül.
A természetes szempillák változásai megakadályozzák ezt, és a szemhéjgyulladást okozó baktériumok felszaporodásához vezetnek. A természetes szempillák megváltoztatása árpát okozhat, mivel a ragasztó vagy a baktériumok felhalmozódása elzárhatja a tüsző váladékot.
A rossz szalonhigiénia szempilla atkafertőzéshez vezethet. A legtöbb emberen élnek az emberi bőr faggyúmirigyeit élettértként használó Demodex atkák, de ezek gazdatestről gazdatestre vándorolhatnak, és a rossz szempilla eszközhigiénia fertőzést okozhat, különösen, ha a természetes szempillaműködés károsodik.
Még a szempillahosszabbítás szakszerű eltávolítása is megviseli a természetes szempillákat, ezért sokan inkább szempillanövesztő szérumot használnak. A prosztaglandint tartalmazó szempillanövesztő szérumok például azért váltak népszerűvé, mert jelentősen megnövelik a természetes szempillák hosszát, vastagságát és sötétségét. Ezek a szérumok a glaukóma kezeléséből fejlődtek ki, amikor a szemben felgyülemlett folyadék befolyásolja a látást – felfedezték, hogy a prosztaglandinos szemcseppet használó glaukómás betegeknél dúsabb, hosszabb és sötétebb szempillák fejlődtek ki.
Az utóbbi időben a hasonló, prosztaglandin-analógok használata vált általánossá, azonban mindkét terméktípus egészségügyi kockázatot jelenthet, mivel megváltoztathatják az írisz színét, akár tartósan is, és a szem körüli zsírszövet elvesztését eredményezhetik. Utóbbi az úgynevezett prosztaglandinokkal összefüggő periorbitopátia, amely üreges kinézetet kölcsönözhet a szemnek, és ronthatja a sötét karikák megjelenését.
Nyitókép: Shutterstock
