Szendvicsgenerációnak, más néven X generációnak nevezik a 35-55 éves szülőket, akik a gyermekvállalás kitolódása miatt sokszor még kisgyermekeikről gondoskodnak, emellett pedig az idősödő, betegeskedő szüleik ápolása, a róluk való gondoskodás is rájuk hárul. Dr. Kopacz Erikát a Dr. Rose Magánkórház pszichiáterét kérdeztük a sokakat érintő élethelyzetről.
A gyermeknevelés felelőssége, az idősödő szülőkért való aggodalom, a munka mellett fennmaradó idő beosztása mind érzelmileg, mentálisan, mind fizikailag megterhelő lehet számukra. A rengeteg teendő, felelősség sokszor nem örömteli feladatként, hanem teherként nehezedik a középső, vagyis a szendvicsgeneráció tagjainak a vállára, ami stresszel, testi-lelki feszültséggel és állandó rohanással jár. Mindez egy olyan életkorban, amikor meg kell küzdeniük a sokakat érintő életközépi válsággal, és bizony az öngondoskodásra is egyre nagyobb figyelmet kellene fordítani, amire már nem marad elegendő idő és energia.
MI JELENTI SZÁMUKRA A NEHÉZSÉGET, LELKI ÉS FIZIKAI TERHET?
A szendvicsgeneráció tagjai nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek, amikor egyszerre kell támogatniuk az egyre későbben önállósodó gyerekeket és az önellátásban segítséget igénylő, vagy ápolást, gondozást igénylő szüleiket.
A terhek hatására leggyakrabban a rekreáció és az öngondoskodás marad el, majd a párkapcsolat is érintett lehet: egyre kevesebb idő és energia marad a párkapcsolatra. A koncentráció beszűkül a kötelező teendők ellátására, a mindennapok logisztikájára. A krónikus stressz okozta feszültség is nehezítő tényező a romantika és az intimitás megteremtésében.
A szendvicsgeneráció tagjai aktív kereső korban vannak általában, úgyhogy amellett, hogy a gyerekeiket és szüleiket segítik, támogatják, gondozzák, minden nap el kell, hogy lássák a munkájukat is. A munka-magánélet egyensúly megteremtése így jelentős kihívást jelent.
Az állandó rohanás és a tengernyi feladat eredményezte krónikus stressz hosszú távon a mentális egészségre és a fizikai állapotra is hatással lesz.
Az egész lakosságot tekintve egyébként jellemzően a nőket érinti súlyosabban a probléma, ami egyértelműen összefüggésbe hozható a ténnyel, hogy a háztartásban és az idősgondozásban is nagyobb szerep, ezáltal pedig több feladat hárul rájuk.
MIKOR BESZÉLÜNK KIÉGÉSRŐL?
Sokan azt érzik, hogy semmire sincs elég idejük, a feladatokat csak felületesen tudják teljesíteni, soha nem érnek a feladatok végére, leginkább magukra és a családjukra nem jut idő. Úgy tűnhet, hogy egyszerűen több feladat van, mint amennyi beleférne a napba. A legtöbben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megfeleljenek a saját, vagy a környezet vélt elvárásainak, miközben viszont szétforgácsolják minden energiájukat.
A következő tüneteket észlelése intő jel lehet:
- folyamatos aggódás és szorongás, tehetetlenség, kimerültség, enerváltság érzése;
- frusztráció, türelmetlenség, ingerlékenység a közvetlen környezettel;
- alvászavar: át- vagy elalvási nehezítettség;
- hangulati hullámzás: indokolatlannak tűnő sírás, örömérzet csökkenése;
- koncentrációs nehézség;
- hirtelen súlycsökkenés vagy súlygyarapodás.
Érdemes megelőzni a bajt, és bármennyire sürgetőek is kötelezettségeink, tudatosan időt kell szakítanunk magunkra. Hiszen akkor tudunk segíteni másoknak: gyermekeinknek, szüleinknek, ha mi magunk rendben vagyunk.
MILYEN STRESSZKEZELÉSI TANÁCSOK MŰKÖDNEK? MIT KELL TENNÜNK SAJÁT JÓLLÉTÜNKÉRT?
Az öngondoskodás megteremtése nélkülözhetetlen. Az egészségünk az egyik legnagyobb értékünk, amire vigyáznunk kell. Az öngondoskodás elengedhetetlen ahhoz, hogy hosszútávon el tudjuk látni a feladatainkat. Ne feledjük, ha teljesen kimerülünk, akkor nem tudjuk úgy támogatni családunkat, ahogy valójában szeretnénk!
Sajnos sokszor nehezen látjuk be, vagy ismerjük fel a korlátainkat. Mindenkinél van egy pont, aminél tovább nem képes szétszakadni. A határok elérése, túlfeszítése előtt érdemes segítséget kérni: a feladatok közül néhányat delegálni, családtagokat bevonni a gondozási feladatokba, fontos, hogy ne egyszerre és ne egyedül akarjunk mindent megcsinálni.
Ha kell, mondjunk NEM-et, tartsunk szünetet, ismerjük fel a határainkat! Nehéz helyzetekben szükséges a családi összefogás. Kérjünk segítséget: barátoktól, rokonoktól. Amennyiben úgy érezzük, hogy a felsorolt módszerek nem hoztak kellő eredményt, vagy a megküzdési készségeink kimerültek, a negatív tünetek eluralkodnak rajtunk, vagy kiterjedtebbek, akkor kérjük szakember segítségét.
(X)
Nyitókép: Shutterstock
