Dr. Sanam Hafeez New York-i neuropszichológus és a Comprehend the Mind nevű pszichológiai rendelő igazgatója fejtette ki véleményét a „három szerelem elméletről".

A három szerelem elmélet szerint az emberek életük során három fő romantikus szerelemtípussal találkoznak, amelyek különböző funkciókat töltenek be. 

– magyarázza Dr. Hafeez. Azaz a lényeg az, hogy azonosítsuk a mintákat és megértsük, hogyan befolyásolja a természetes fejlődés az egész életen át tartó romantikus választásainkat. Az elmélet szerint a három különböző szerelemtípus a következő:

A szakértő szerint a fiatalok gyakran tapasztalják meg az első szerelemtípust, amelyet idealista szerelemnek neveznek, és amelyet a szerelemről alkotott személyes definíciónk alakít ki. Az elképzelés az, hogy a szerelemről alkotott személyes definíciónk nem rögzített, hanem idővel változik. Az idealista szerelem a kezdeti szerelem, amely általában elképzelt ideálokon és társadalmi nyomáson alapul.

– magyarázza Dr. Hafeez, hozzátéve, hogy „a fantáziaelemek, a családi elvárások és a társadalmi normák alakítják, nem pedig a valódi összeillés”.

– mondja Dr. Hafeez. A romantikus szerelem nem sétagalopp, de „megtanít minket a határainkra és preferenciáinkra, miközben jobban megértjük alapvető értékeinket és a nemkívánatos partneri tulajdonságokat”. Egyszerűbben fogalmazva: a nehéz szerelem szar – de megtanít minket arra, mit nem akarunk.

Dr. Hafeez szerint az elkötelezettség vagy a megalapozott szerelem természetesen jön, mert helyesnek és könnyűnek érezzük, de az oda vezető út valós.

– mondja Dr. Hafeez.

Ennek kialakulása azt helzi, hogy érzelmileg éretté váltunk és az önismeretünk is fejlődött, így képesek vagyunk elvetni a szerelemről alkotott előítéleteinket, és teljes, hiteles kapcsolatot kialakítani a partnerünkkel.

Az elmélet szerint az emberek életük során három különböző szerelemformával találkoznak – az idealista szerelemmel, a nehéz szerelemmel és a megalapozott szerelemmel –, és mindegyiknek más-más szerepe van az érzelmi fejlődésben. Dr. Hafeez megjegyzi, hogy sok anekdota támasztja alá az elméletet, de azt is elmondja, hogy „bár sok ember érzelmileg kapcsolódik hozzá, nincs tudományos kutatás, amely alátámasztaná”. Ezért a szakértő azt javasolja, hogy a teóriát tekintsük egy nagyon laza keretrendszernek, amely a tipikus kapcsolati mintákat ábrázolja. Mint már említettük, a teória bizonyos fejlődéspszichológiai elveken alapul, és ebben az értelemben valóban „tükrözi a természetes tanulási folyamatot és a szerelem fejlődését a fiatalkori idealizmustól a nehéz életleckékig, amelyek biztonságos, hiteles kapcsolatokhoz vezetnek”.

Az elméletnek egyébként többféle értelmezése is lehetséges. Az egyik elterjedt értelmezés szerint az elmélet azt sugallja, hogy ez a három különböző szerelem megfelel a három különböző romantikus partnerkapcsolatnak, amelyeket életünk során megélünk. Ugyanakkor ellentmond ennek, hogy vannak olyanok, akik a középiskolai szerelmükkel házasodtak össze, és ugyanazzal a személlyel mindhárom típusú szerelmet megélték. És valószínűleg kevesen lépnek önként nehéz, viharos kapcsolatba, és sokkal valószínűbb, hogy ezek a kapcsolatok kezdetben az idealista szerelem profiljába illeszkednek, majd később válnak nehézkessé – így egy személyben két típus is megjelenik. Végül vannak olyan párkapcsolatok, amelyekben látszólag mindkét fél évek óta stabil szerelemben él, majd egy későbbi ponton idealista szerelmet (azaz vágyat) keres a kapcsolatán kívül.

(PureWow)