Hatalmas áttörést hozott egy nemrég lezajlott szervátültetés
Amikor egy donorszerv elérhetővé válik egy transzplantációra szoruló ember számára, az egészségügyi személyzetnek gyorsan kell cselekednie. Csupán néhány órába telik, amíg a táguló jégkristályok károsítják az érzékeny szöveteket, így kevesebb mint 12 óra marad az új szerv felmérésére, szállítására és beültetésére. Ez nem csak óriási időhiányt okoz egy kényes eljárás elvégzésében, de sok szervet életképtelenné tesz a transzplantációra.
Egy új áttörés azonban jelentősen javíthatja a májátültetés helyzetét: a tudósok három napig tartósítottak egy májat nem fagyasztott körülmények között, mielőtt átültették volna egy betegbe, olvasható a ScienceAlert cikkében.
Ráadásul ezt a májat a transzplantációs központok életképtelennek ítélték, mivel daganatos volt, és egy szepszisben (bakteriális fertőzésben) szenvedő betegtől származott, amelyet fel kellett mérni és kezelni kellett. A háromnapos időablak lehetővé tette a kutatók számára, hogy elvégezzék ezeket a műveleteket, és így a májat átültethetővé tegyék.
Egy évvel később a beültetést kapó páciens teljesen egészséges volt, normális májfunkcióval és normális életminőséggel. Bár a széles körű klinikai alkalmazás előtt további vizsgálatokra van szükség, az eredmények a jövőben a transzplantációra életképesnek ítélt májak számának növekedését jelenthetik.
A májátültetés sikere az elmúlt 30 évben világszerte szervhiányhoz vezetett ... a rendelkezésre álló szervek hiánya továbbra is a legfontosabb tényező, amely korlátozza a transzplantáció sikerét. Ez az első klinikai siker új távlatokat nyit a klinikai kutatásban, és akár 10 nappal meghosszabbított időablakot ígér a donorszervek életképességének értékelésére, valamint egy sürgős és nagy igénybevételt igénylő műtét elektív eljárássá való átalakítására
- írja a Pierre-Alain Clavien sebész, a Zürichi Egyetemi Kórház és a svájci Wyss Zürich sebésze által vezetett kutatócsoport.
A csapat által a máj megőrzésére használt techika egyre nagyobb teret nyer az orvostudományban.
Ezt ex situ (természetes helyán kívüli) normotermikus perfúziónak hívják, melynek elve egyszerű. A szervet steril környezetbe helyezik, és 37 Celsius-fokos hőmérsékleten tartják, ami körülbelül a normál emberi testhőmérsékletnek felel meg (normotermikus).
Ebben a környezetben folyamatosan átáramoltatják az emberi testfunkciókat utánzó folyadékokat, például tápanyagokat, hormonokat és vért. 2020-ban a Wyss Zürich bizonyította perfúziós technológiájának hatékonyságát azzal, hogy egy emberi májat hét napon keresztül normális működésben tartott a testen kívül.
2021. május 19-én kutatásuk hatalmas lépést tett előre. Májátültetést ajánlottak nekik egy 29 éves nőtől, aki invazív hasi daganatokban és tályogokban szenvedett, valamint antibiotikum-rezisztens baktériumok miatti visszatérő szepszisben szenvedett.
Magának a májnak ismeretlen természetű daganata volt, ami diagnosztikai vizsgálatot igényelt volna, mielőtt a szervet átültetésre alkalmasnak minősítették volna. A májat egy 62 éves férfinek (recipiens) szánták, aki előrehaladott májzsugorban, súlyos portális hipertóniában, valamint többszörös és visszatérő májrákban szenvedett.
A férfit teljes mértékben tájékoztatták az eljárás kísérleti jellegéről, aki beleegyezett a kockázatokba, nem utolsósorban azért, mert állapota annyira előrehaladott volt, hogy szinte nulla esélye volt arra, hogy a szokásos transzplantációs listákon keresztül időben májátültetést kapjon.
2021. május 22-én, a donorszerv kinyerését követő negyedik nap elején került sor a transzplantációs eljárásra, mely bonyolult volt, mérnökök, biológusok és orvosok csapatának együttes munkáját igényelte.
A műtét átütő sikerrel járt, semmi jele nem volt annak a károsodásnak, az úgynevezett reperfúziós sérülésnek, amikor a vér visszatér a szövetekbe, miután a vérellátás megszűnt.
A kutatók szerint az eredmény összehasonlítható volt az élő donációval, amikor a szervátültetést egy készséges élő donorból veszik ki, és közvetlenül a recipiensbe ültetik át.
Az egyetlen szükséges beavatkozás a hat hétig tartó immunszuppresszió alapvető, szokásos rendszere volt, hogy a recipiens szervezete ne lökje ki a donorszervet. Az átültetett máj normálisan működött, és nem mutatott semmilyen káros hatást, sem kilökődésre utaló jeleket, sem az epevezetékek sérülését, ami gyakori. A férfi egy évvel az átültetés után még mindig jól van, így összességében nagyon ígéretes eredményről van szó.
Mivel a májátültetés továbbra is az egyik legnagyobb kihívást jelentő és erőforrás-igényes sebészeti beavatkozás, amelyet jelenleg sürgős, a szokásos menetrendtől eltérő beavatkozásként végeznek, a hosszú távú ex situ perfúzió lehetővé teheti, hogy az ilyen műtétek az élő donációhoz hasonlóan választható eljárássá váljanak. Úgy gondoljuk, hogy ez az első transzplantációs siker ex situ normotermikus perfúzióval konzervált szervvel új távlatokat nyithat számos májbetegség kezelésében
- fogalmaztak a kutatók.
Nyitókép: Shutterstock
