Az alvás pokla: a szomnifóbia
Nincs arra vonatkozó pontos adat, hány embert érint a szomnifóbia, mivel nem elsődleges diagnózisról van szó, hanem más állapotok részeként jelentkezik, az alvászavaroktól a PTSD-ig. Dr. Alanna Hare, az északnyugat-londoni Royal Brompton Kórház alvás- és lélegeztetési osztályának szakorvosa szerint az egyik ismert ok az alvásparalízis, amely a lakosság akár 40%-ának életében legalább egyszer már előfordult.
„Nagyon ijesztő lehet, ha valaki lebénul és teljesen ébren van. Nem tudsz kiabálni.”
Hare az állapotot úgy írja le, mint fiziológiai hibás jelzési problémát. Ez valószínűleg egy enyhe zavarhoz kapcsolódik abban, ahogyan a test bénulásba kerül, ami az alvás normális része, de az alvás korai szakaszában vagy könnyebb alvási szakaszokban fordul elő, amikor ennek nem kellene megtörténnie.
Normális, hogy időnként előfordul, és nagyobb valószínűséggel következik be akkor, ha túl fáradt vagy stresszes valaki. Azonban ha gyakran jelentkezik, akkor az további vizsgálatot igényel, mondja Hare.
Kezelése
Hare szerint az alvási apnoe – amikor a légzés alvás közben leáll és megindul – a szomnifóbia másik oka lehet: az érintettek azt álmodják, hogy megfulladnak, vagy úgy ébrednek fel, hogy úgy érzik, egyáltalán nem kapnak levegőt.
Hare szerint a kezelés az alapproblémától függ, és a háziorvoshoz kell fordulni először, aki a legmegfelelőbb szolgálathoz irányítja a betegeket.
„Ha rémálom-zavarról, alvásparalízisről, alvás közbeni viselkedésről, például alvajárásról vagy alvási apnoe gyanújáról van szó, akkor alvásszakértőhöz kell fordulni”
– magyarázza.
Ezek a légzésorvosoktól kezdve a pszichiátereken át a neurológusokig terjednek.
„Ha úgy éreznénk, hogy ez pánikbetegséggel, generalizált szorongással vagy akár a kényszerbetegség részeként jelentkezik, akkor azt megfelelőbb lenne a pszichológiai vagy pszichiátriai szolgálatokon kezelni. A fontos az, hogy az emberek tudják, hogyan kérhetnek segítséget, és hogy ez kezelhető, kezelhető és javítható.”
(Guardian)
Nyitókép: Shutterstock
