A legtöbben egyetértünk abban, hogy a naplemente gyönyörű dolog. Mindezzel együtt, sokak számára az elhalványuló napfény nehéz érzéseket, szomorúságot és szorongást kelt. A „naplemente-szorongás” sokak számára ismerős.
Bár a konkrétumok mindenkinél mások, az idő és az irányítás elvesztésének általános érzése jellemző.
Mi okozhatja?
A naplemente-szorongás messze nem hivatalos diagnózis. A mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM-5), a mentális egészségi állapotok azonosításának és diagnosztizálásának mértékadó kézikönyvében nincs rá bejegyzés, és nem is nagyon kutatják, mondja Debra Kissen pszichológus. Mégis, a kézzelfogható bizonyítékok hiánya nem jelenti azt, hogy a jelenség nem létezik.
Azok közülünk, akik természetüknél fogva szorongóbbak, vagy akiknél szorongásos rendellenességet diagnosztizáltak, nagyobb valószínűséggel érezhetik magukat nyugtalannak naplementekor. Egy 2022-es tanulmány megállapította, hogy az aggodalomra kevésbé hajlamos embereknél a szorongás reggel tetőzött, majd lassan csökkent; a nagyfokú aggodalomra hajlamos résztvevők azonban egész nap tartós szorongást tapasztaltak.
Új kutatások szerint a személyes testórának is lehet köze ehhez; az esti típusok, azaz éjszakai baglyok a reggeli pacsirtáknál nagyobb valószínűséggel tapasztalnak idegességet és össze-vissza száguldó gondolatokat délutántól kezdve. Ez összhangban van egy 1986-os vizsgálattal, amely szerint a szorongásos zavarokban szenvedő embereknél a tünetek általában délután vagy este súlyosabbak.
Az aggodalomra való hajlamon kívül sok minden közrejátszhat ebben, és az esti nyugtalanság gyökerei attól függnek, hogy pontosan hogyan is érezzük magunkat, mondja Kissen.
Ha a naplemente miatti szorongásunk alapja az, hogy „nem tettünk eleget”, vagy kicsit olyan érzés, mint a vasárnapi melankólia, akkor részben a produktivitási bűntudat lehet a hibás.
Utóbbi akkor jelentkezik, amikor észszerűtlen elvárásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyit tudunk elérni egy adott időszak alatt. Aztán, amikor nem teljesítjük őket, rosszul érezzük magunkat. Ennek nem kell mindig a munkával kapcsolatosnak lennie, a a mérgező termelékenységi gondolkodásmód magában foglalhatja azt a nyomást is, hogy „okosan” használjuk fel a szabadidőnket, és kihasználjuk a szabad estéket, szabadságokat vagy hétvégéket.
Fotó: Shutterstock
Az anticipációs szorongás, – amikor a jelenben a jövő miatt aggódunk – szintén szerepet játszhat. Ahogy a nap véget ér, eszünkbe jut minden, amit nem tettünk meg. Ráadásul tudjuk, hogy a következő nap is elkezdődik, és meglesznek a maga feladatai, így a befejezetlenül hagyott dolgokat még nehezebbnek érezhetjük.
A perfekcionisták különösen hajlamosak lehetnek erre a belsővé tett nyomásgyakorlásra, hogy eleget tegyenek, ami a tanult viselkedésmódok eredménye lehet. Lehet, hogy azt hisszük, hogy ahhoz, hogy szeressenek minket, tökéletesnek kell lennünk... és olyan magas követelményeket alakítunk ki magunkkal szemben, amelyek nem mindig reálisak.
Amikor elkerülhetetlenül alulmaradunk, az önértékelésünk is csorbát szenvedhet. A produktivitiási bűntudat és a várakozási szorongás egy aktuális körülmény (például egy egészségtelen munkahely vagy egy túlterhelő gondozói szerep) következménye is lehet.
A naplemente körüli szorongás az időzítésen is múlhat. Gyakran elfoglaltak vagyunk, a feladatok elvégzésére és a napi teendők elvégzésére koncentrálunk, így nincs időnk arra, hogy a szorongás belopakodjon és amikor végre szünetet tartunk – nagy valószínűséggel naplementekor – az aggodalomnak is eljön a pillanata.
A naplemente a testünk számára is egy jel, hogy elkezd leállni. Kellemetlen lehet, ha küzdünk ez ellen a természetes ritmus ellen, de a legtöbben kénytelenek vagyunk így tenni, éberek és produktívak maradunk, mert több dolgunk van, vagy mert az egész napos munka után végre élvezhetjük a magánéletünket. Ha pedig a napot nagyrészt a számunkra fontos dolgoktól elszakadva töltöttük, az eléggé üres érzést hagyhat bennünk. Ha véget ér a napfény, és ezekből az órákból semmit sem éltünk meg magunknak, nem csoda, hogy az esti sötétség rosszul esik.
A naplementekor jelentkező kellemetlen érzések leküzdése attól függ, hogy mi okozza őket. Ha például úgy gondoljuk, hogy részben az emberi kapcsolatok, a mozgás vagy a szabadban töltött idő hiánya lehet a hibás, próbáljuk meg beiktatni ezeket a napunkba, mint egyfajta öngondoskodást.
Ha a nap folyamán gyakoroljuk a tudatosságot, az megelőzheti a később felszínre törő stressz felhalmozódását is és segíthet elengedni a mérgező, produktivitási bűntudattal kapcsolatos gondolatokat. Szánjunk 30 másodpercet arra, hogy egyszerűen csak jelen legyünk önmagunkkal és végezzünk légzőgyakorlatokat vagy meditációt.
A naplemente körüli rutin szintén elűzheti a szorongást, és céltudatosságot adhat. Alakítsunk ki egy esti szokást, hogy az elménk tudja, hogy a munkanapnak vége. Lehet ez naplóírás vagy más, a munka utáni stresszoldó módszereket, például zenehallgatás, sétálás vagy olvasás.
Végezetül pedig tudnunk kell, hogy mikor kell szakember segítségét kérnie. Amikor a szorongás elkezdi befolyásolni az alvásunkat, azt, hogy hogyan kapcsolódunk más emberekhez, hogyan tudunk iskolába járni vagy dolgozni, a közérzetünket, akkor érdemes szakemberhez fordulni.
Nyitókép: Unsplash
