Gyakran hasznos, ha más fajok érzékszervi képességeit olyan tulajdonságok alapján határozzuk meg, amelyekkel ők rendelkeznek, az ember viszont nem. Ilyen az éjjellátás is, hiszen köztudott tény, hogy a macskák sokkal jobban, szinte tökéletesen látnak az éjjeli sötétségben, mint mi, vagy más állatok. Ez annak köszönhető, hogy pupillájuk jelentősen nagyra tágul, hogy több fényt fogadjon be.

A macskák még a nagyon sötét estéken is jól tájékozódnak az akadályok között, illetve képesek átpréselni magukat a legszűkebb helyeken is. Ezt érzékeny bajuszszálaiknak köszönhetik, melyek a testük szélességéig terjednek, és lehetővé teszik számukra, hogy felmérjék, át tudnak-e jutni a szemben álló akadályon.

Más érzékszervek a zsákmány felkutatásában segítik őket. Ilyen például a hallásuk — mellyel észlelik a rágcsálók motoszkálását —, illetve szokatlanul jó szaglással bírnak, ami a préda azonosításában és lokalizálásában játszik fontos szerepet.

Tudjátok, miért merészkednek mindig magasba a macskák?

Fotó: Unsplash/Jez Timms

Ennek is a vadászathoz van köze. Még akkor is, ha szobamacskáról van szó, bennük van az ösztön, hogy magaslatból könnyebben kiszúrják az áldozatukat. Ezzel a taktikával összhangban nagyon jól zuhannak. Kiváló a felegyenesedési reflexük, így mindig tudatában vannak, melyik irány a felfelé, tehát eséskor állandóan a talpukra érkeznek.

Tájékozódásukról szintén tudni, hogy szokatlanul fejlett. A kinti példányok akár több száz kilométert is képesek gyalogolni ahhoz, hogy hazaérjenek. Sajnos ez a képesség könnyen elkophat, ha beltérben vannak tartva. Ezzel szemben a szabadon élő macskák jól ismerik a környezetüket.

A mindig tökéletes esésük a testük összes izma felett gyakorolt, kivételesen erős kontrollt jelzi. Jól érzékelik, hogy testrészeik hol vannak egymáshoz képes, ez pedig az alapja a három dimenzióban történő, összehangolt mozgásnak.

Nyitókép: Unsplash/Caleb Woods

Forrás: Psychology Today