Rendőrök, mentősök és kórházi dolgozók gyakran állítják, hogy telihold idején több a baleset – ám a tudományos magyarázat sokkal árnyaltabb. A kutatások szerint a Hold valóban hatással lehet az alvásunkra, de mentális egészségünkre gyakorolt befolyása jóval bizonytalanabb.

Több tanulmány is kimutatta, hogy a telihold előtti napokban az emberek átlagosan 20 perccel kevesebbet alszanak, nehezebben merülnek álomba és kevesebb időt töltenek mély, pihentető alvásban. Nagyobb népességvizsgálatok is megerősítették, hogy világszerte később fekszünk és rövidebben alszunk a Hold legfényesebb időszakában.

A legvalószínűbb ok: a fény. A holdfény – akárcsak az utcai lámpák vagy a telefon képernyője – csökkenti a melatonin termelést, késlelteti a test belső óráját, és éberebben tartja az agyat. A hatás mértéke kicsi, általában 15-30 percnyi alvásveszteség, de mérhető, főként olyan helyeken, ahol nincs mesterséges világítás – például falusi környezetben vagy kempingezés közben.

Érdekes módon a nemek között is lehet eltérés: egyes kutatások szerint a férfiak inkább a növekvő Hold idején alszanak rosszabbul, míg a nők a telihold környékén tapasztalnak felszínesebb alvást.

A néphit szerint a telihold képes „őrületet” okozni – epilepsziás rohamokat, mániás epizódokat, sőt pszichózist is kiválthat. A modern tudomány szerint azonban a kulcs nem maga a Hold, hanem az alvásvesztés. Már egyetlen rossz éjszaka is fokozhatja a szorongást, ronthatja a hangulatot, hosszabb távon pedig növeli a depresszió és a bipoláris zavar kockázatát. Vagyis, ha valaki eleve hajlamos mentális problémákra – például bipoláris zavarban, depresszióban vagy skizofréniában szenved –, annál a telihold okozta kisebb alvásmegbillenés is komolyabb hatást válthat ki.

Ugyanakkor a nagymintás vizsgálatok nem találtak szoros összefüggést a Hold fázisai és a pszichiátriai krízisek között, sem a kórházi felvételek, sem a kezelések hossza nem mutatott rendszeres mintázatot. Néhány helyi adat – például indiai vagy kínai kórházak megfigyelései – utal kisebb hatásra, de ezek inkább kulturális különbségekből eredhetnek, mintsem biológiai okokból.

A pszichológusok szerint ez az „illuzórikus korreláció” jelensége: hajlamosak vagyunk emlékezni azokra az éjszakákra, amikor tényleg történt valami furcsa teliholdkor – és elfeledjük a sok száz átlagos napot. A Hold ráadásul látványos és könnyen okolható, ellentétben például a stresszel, a koffeinnel vagy az éjszakai telefonhasználattal, amelyek valójában sokkal nagyobb hatással vannak az alvásra.

A kutatások üzenete világos: a fény ereje éjszaka valóban számít. Testünk biológiai ritmusa a természetes világos-sötét ciklushoz igazodik. Ha este mesterséges vagy természetes fénynek vagyunk kitéve – legyen az a Hold, az utcai lámpa vagy a telefon képernyője –, az eltolhatja a cirkadián ritmusunkat, csökkenti a melatonintermelést és felületesebb, töredezettebb alvást okoz.

Ez az oka annak is, hogy a nyári időszámítás – amikor az esték tovább világosak – növeli az alvászavarok, balesetek és szív-érrendszeri problémák kockázatát.

(ScienceAlert)