A mérlegen lévő testsúlyunk félrevezető is lehet
Úgy tűnik, léteznek olyan elektronikus eszközök, amelyekkel testünk funkcióinak szinte minden aspektusát nyomon követhetjük. Az alvásminőségtől kezdve a szívritmuson, a vér oxigénszintjén és a vércukorszinteken át a kalóriabevitelig és az energiafelhasználásig többé nem kell az orvosi látogatásokra hagyatkoznunk egészségi állapotunk nyomon követéséhez. A megfigyelést pedig naponta elvégezhetjük.
Úgy látszik azonban, hogy az egészségügyi eszközök ipara figyelmen kívül hagyott egy olyan lényeges megfigyelő eszközt, amely a testsúlyunkat meghatározó, a testünkben lévő zsír, izom és víz százalékos arányát méri. Az biztos, hogy a mérleg megbízhatóan méri a súlyunk változását, és megmondja, hogy ma hány kilót nyomunk, de vajon mindig le tudjuk-e fordítani a mérlegen látható súlyt normális, túlsúlyos vagy alultáplált állapotra?
A normál vagy elhízott állapot egyik mércéje a BMI, azaz a testtömegindex. Léteznek olyan táblázatok, amelyekbe a BMI-t be lehet illeszteni, hogy lássuk, a testsúlyunk a normális vagy a kóros tartományban van-e (túl alacsony és túl magas). A BMI-t úgy határozzák meg, hogy a kilogrammban kifejezett testsúlyt elosztják a négyzetcentiméterben kifejezett magassággal, majd ezt a számot megszorozzák 703-mal. A táblázatok megadják a normális, túlsúlyos és elhízott tartományt férfiak és nők esetében.
Van azonban néhány nyilvánvaló probléma azzal, ha kizárólag a mérlegre, majd a BMI-re hagyatkozunk a túlsúly vagy soványság megítélésében. Mivel a BMI a testsúlyt a magassághoz viszonyítja, a magasság csökkenése, ahogyan az idősebb korban sokan teszik, a normál súlyból a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába emelheti az embert. Az orvosilag elfogadott testsúly egy 180 centis személy esetében túlsúlyos lehet, ha az illető most 180 centi magas.
Az izomtömeg is megzavarhatja a BMI pontosságát. A mérleg nem tesz különbséget izom-, zsír- vagy vízsúly között. Két ember lehet ugyanolyan súlyú, de eltérő testösszetételű: az egyiknek erősen izmos, a másiknak pedig túl sok a zsírsejtje.
A testösszetételt mérő módszerek azonban a nem szakemberek számára nem könnyen elérhetőek, kivéve a testzsír mérőket, és még ezekhez is szükség van egy olyan személy szakértelmére, aki képzett a használatukhoz. A bőrt a test több pontján is megcsipkedik a bőrnyéllel, és a bőr vastagságát (amely a bőr alatti zsírt jelenti) egy matematikai képlet segítségével elemzik.
A mérlegek kiegészítő testösszetétel-mérő eszközzel is kaphatók, amely úgynevezett bioelektromos impedanciát használ. Az ember elektródákra áll vagy megfogja őket, és apró elektromos impulzusokat küld a testen keresztül. A sovány szövet gyorsabban vezeti az impulzusokat, mint a zsírszövet, így az impulzusok gyorsabban terjednek, ha az egyén soványabb.
De a mérés itt is pontatlan lehet. A hidratáltság befolyásolja a leolvasást, mivel a víz vezeti az elektromos impulzusokat, így a mérés előtti vízivás vagy izzadás megváltoztatja az eredményeket. A mérés előtti étkezés szintén befolyásolja a mérést, akárcsak a testmozgás.
Ha van medencénk, a hidrosztatikus mérlegelés is szóba jöhet. Miután a lehető legtöbb levegőt kilélegeztük, a víz alá ereszkedünk, és a súlyunkat teljesen alámerülve rögzítjük. Ezt követően összehasonlítjuk a szárazföldön mért súlyunkkal. A két súly a megfelelő matematikai manipulációkkal feltárja a test sűrűségét, ez pedig arról ad információt, hogy mely testrészek járulnak hozzá a test sűrűségéhez.
Az egyetlen hátránya (azon kívül, hogy nem élvezetes visszatartani a lélegzetet és a víz alatt ülni), hogy a módszer a csontsűrűséget méri, és az edzés vagy csontvesztés által esetlegesen megváltozott csontsűrűség befolyásolja a mérés pontosságát. Ráadásul nem valószínű, hogy ezt a módszert gyakran fogják használni például egy diéta hatásainak nyomon követésére.
A kettős energiájú röntgenabszorpció mérés, más néven DEXA, valószínűleg a legpontosabb módszer a testzsírtartalom meghatározására, de ezt nem lehet otthon elvégezni. El kell mennünk egy speciális létesítménybe, ahol egy asztalra felfeküdve egy gép karja nagy és kis energiájú röntgensugarakat kibocsátva halad át a testünk felett. A sugarak elnyelődnek a test különböző alkotóelemeiben, és a csontok, a sovány testtömeg és a zsírsűrűség mérésére szolgáló értékekké alakulnak át.
A gép meglepő eredményeket adhat. Évekkel ezelőtt, amikor Judith J. Wurtman, a Massachusetts Institute of Technology Klinikai Kutatóközpont Női Egészségügyi Programjának korábbi igazgatója és társai a dohányzásról való leszokás első hetein áteső vékony nők étkezési szokásait tanulmányozták, az engedélyükkel a DEXA segítségével megnézték a testtömegüket.
Meglepetésükre a testükben lévő zsír mennyisége némileg hasonlított egy túlsúlyos vagy akár elhízott emberéhez. A mérleg azért mutatott alacsony súlyt, mert az izomtömegük alacsony volt, nem pedig azért, mert csak kis mennyiségű zsír volt a testükben.
A kérdés tehát az, hogy hol van az új technológia, amely lehetővé teszi, hogy otthon is pontos méréseket végezhessünk testösszetételünkről? Képesnek kellene lennünk arra, hogy megtudjuk, hogy a fogyókúrás programunk fenntartja-e az izomtömegünket, vagy azért fogyunk, mert a zsír mellett izmot is veszítünk.
Meg kellene tudnunk, hogy a csontvesztés ellen szedett kezelésünk megállítja-e a csontvesztést és növeli-e a csontsűrűséget. Tudnunk kell, hogy családunk idős tagja az izomvesztés miatt képtelen-e felállni a székből vagy segítség nélkül járni. Tudnunk kell, hogy idősebb tinédzserünk súlya azért emelkedik-e, mert erőteljes sportprogramot folytat, vagy azért, mert minden nap gyorséttermi ételeket eszik iskola után.
Tekintettel arra, hogy milyen gyorsan fejlődnek az otthoni egészségügyi ellátáshoz szükséges orvosi eszközök, reméljük, hogy a közeljövőben egy könnyen használható, pontos eszköz áll majd rendelkezésre. Ha képesek leszünk pontosan és gyakran nyomon követni saját testösszetételünk változásait, annak több előnye is lesz, minthogy megtudjuk, milyen gyorsan változik a zsírtömegünk.
Nyitókép: Shutterstock
