Az al dente, vagyis nem túl puhára főzött tészta megtartja fizikai összetevőinek és tápanyagainak nagy részét, jól emészthető és alacsonyabb a glikémiás indexe. A nyers nehezen emészthető, mert a szervezet emésztőenzimjei nem tudnak megtapadni rajta, de a túlfőtt tészta sem egészséges, mivel szétnyúlik az emésztőrendszerben és blokkolja az emésztést.
Az emésztéshez a tésztának teljesen meg kell zselésednie a keményítőszemcséknek, ami a tésztát egyfajta energiaszivattyúvá teszi a szervezetben.
Ha túl sokáig forraljuk a tésztát, a keményítő is felszabadul a vízben, az pedig a tápanyagok elvesztéséhez vezet. A rövidebb főzési idővel a keményítőszemcsék hidratálódnak, de nem annyira, hogy a főzővízben kioldódjanak.
Fotó: Shutterstock
Az al dente tésztafőzés másik nagy előnye, hogy minden egyes falatot jól megrágunk a viszonylagos keménység miatt, így nem gyorsan kapkodjuk magunkba azt. A gyomor ezáltal érzékelni, hogy mikor van jól, és nem telítődik annyira, hogy ne kapjon levegőt.
Nyitókép: Shutterstock
