Ne tévesszen meg senkit, a spaghettieis nem tészta, hanem egy játékos német találmány, amely egy tál spagettit utánoz. Vaníliafagylaltból készül, amelyet présen keresztül nyomnak, hogy tésztára hasonlítson, majd epermártással („marinara”) és fehér csokoládéval („parmezán”) tálalják. 

A német édességet 1969-ben Dario Fontanella cukrász találta ki Mannheimban. Míg a puristák az eredeti változatért Fontanella Eis Fontanella nevű cukrászdájába látogatnak el, ma már ez a desszert egy népszerű klasszikus lett, amely egész Németországban megtalálható.

Münchenben a helyiek még mindig sorban állnak a családi tulajdonban lévő Eiscafé Sarcletti előtt, amely 1879 óta a város szerves része, és ahol tucatnyi kreatív változatban rendelhető ez a nosztalgikus desszert.

Szicíliában a fagylalt nem csak desszertként szolgál – a helyiek a brioche con gelato-t reggelire fogyasztják. A kissé édes brioche zsemlét krémes fagylalttal töltik meg – vagy ha úgy tetszik, granitával –, és gyakran tejszínhabbal vagy dióval tálalják. A kombináció talán túlzottnak tűnik, de a szigeten ugyanolyan gyakori, mint az eszpresszó.

A hagyomány az 1800-as évekre nyúlik vissza, és tükrözi a szicíliaiak kontrasztok iránti szeretetét – meleg és hideg, puha és kemény, gazdag és frissítő. A klasszikus ízek, mint a pisztácia, mandula és stracciatella (vanília fagylalt csokoládéval) örök kedvencek.

A brioche con gelato-t általában kanállal szolgálják fel, de szendvicsként is fogyasztható. Palermóban és a part menti városokban, például Taorminában és Notóban mindenhol megtalálható. Ha klasszikus ízeket keresünk, a cataniai Don Peppinu éttermet érdemes felkeresni, ahol a pisztáciás brioche legendás.

A dondurma nem egy átlagos fagylalt. Általában kecsketejből, salepből (orchidea gyökérliszt), masztixból (gyanta) és cukorból készül. Törökország hagyományos fagylaltja rugalmas, rágós és lassan olvad – annyira, hogy gyakran késsel és villával eszik.

A finomság évszázadokkal ezelőtt a délkeleti Kahramanmaraş régióban született, ma azonban Törökország egész területén elterjedt, a falusi vásároktól Isztambul sétányáig.

A dondurma népszerű ízei közé tartozik a pisztácia, a csokoládé és a cseresznye, de a kalandvágyóbbak kipróbálhatják a sáfrányos mandulát, a tejszínhabot és a fenyőmagos masztixot.

Isztambulban keressük fel a Mado nevű országos láncot, amely a dondurma hazájában indult, és ma már olyan történelmi helyszíneken szolgálja fel a klasszikus török édességet, mint Beyoğlu.

A neve ellenére a café liégeois-nak semmi köze sincs a belga Liège városához. Eredetileg café viennois néven ismerték, de az első világháború alatt Franciaország átnevezte a desszertet, hogy tisztelegjen a német megszállás ellen ellenálló liège-i emberek előtt.

Ez az ital-desszert keverék kávéízű fagylaltgombócokat tartalmaz, amelyekre hűtött kávé kerül, és tetejét Chantilly krémmel, egy habos, magas zsírtartalmú tejszínnel díszítenek, amelyet gyakran vaníliával ízesítenek. 

Ha meg szeretnénk kóstolni ezt a klasszikus desszertet egy történelmi környezetben, látogassunk el a Café de la Paix-ba. A cukrászda a mai Intercontinental hotelben található, 19. századi intézmény a Palais Garnier operaházra néz, és igazi párizsi pompát áraszt.

Édes, fanyar és kereskedelmi méretekben termeszthetetlen, a mocsári hamvas szeder vagy felhőbogyó az Északi-sarkvidék egyik legritkább kincse. Ezeket az aranysárga-narancssárga gyümölcsöket, amelyek Svédország, Norvégia és Finnország vadon élő mocsaraiban és lápjaiban találhatók, nyár végén szüretelik, és régóta a számi őslakosok hagyományainak alapvető részét képezik. Rövid szezonjuk és távoli élőhelyük miatt értékes alapanyagként használják őket mindenféle termékben, a lekvártól a likőrökig. De az igazi élvezet a felhőbogyós fagylalt.

A Finnország északi részén található Arctic Ice Cream Factory krémes gombócokká keveri a bogyókat. A svéd határon túl, a part menti Luleå városában található Brandon Lodge és a Grand-Hotel Stockholm is elkészítette a szezonális finomságból készült gombócokat – utóbbi a helyi jégkrémgyártók, az Otto & Glassfabriken segítségével.