A sült malac világszerte ünnepi fogás, a Fülöp-szigeteki változat, a lechon azonban külön kategória. Anthony Bourdain sztárszakács egyszer „a valaha volt legjobb malacnak” nevezte, és nem véletlenül: a ropogós bőr, a puha, rózsaszín hús és az egész étel ünnepi hangulata miatt idővel az ország nemzeti ételévé vált. Bár egész évben tartanak lechon-fesztiválokat, karácsony környékén különösen nagy kultusza van.

A spanyol polvorón egy omlós, porhanyós teasütemény — neve a „por” vagy „porcukor” jelentésű polvo szóból ered. Cukor, liszt, vaj és különböző olajos magvak adják az alapját, és leggyakrabban a karácsonyi időszakban készítik, főként Andalúziában és Kasztíliában.

A ropogósra sütött krumplilángosok, vagyis a latkeszek egész évben népszerűek, de Hanuka idején különösen fontos szerepük van. Az olaj csodájára emlékeztetnek: arra, hogy a jeruzsálemi szentély megtisztításakor egy kis korsó olaj nyolc napig kitartott időszámításunk előtt 164-ben. 

Lengyelországban karácsony este, az első csillag felbukkanásakor kerül az asztalra a hagyományos céklaleves, a barszcz (borscs). A mai változat savanyított céklával és élénkpiros lével készül, bár eredetileg medvetalpgyökérből főzték. Az igazi, hagyományos recept egyhetes érlelési folyamatot igényel — ez adja különleges ünnepi ízét. Ha el is készítenénk, a receptet itt találjuk.

Goa városában akkor kezd igazán karácsonyi hangulat lenni, amikor a levegőt betölti a sorpotel illata. A portugál hatásokat őrző étel sertéshússal, fahéjjal, köménnyel és kashmiri fűszerekkel készül, és leggyakrabban szenteste főzik, hogy megadják az ünnep alaphangját.

A franciák ikonikus karácsonyi desszertje a Bûche de Noël, egy karácsonyi fatörzs formájúra feltekert piskótatekercs. A desszert eredete azokra az időkre nyúlik vissza, amikor a téli napfordulón hatalmas fahasábokat égettek a jó szerencse reményében — később, amikor a kandallók eltűntek a házakból, a hagyomány átköltözött a süteményes tálra. Ha egy téli francia kiruccanásra adnánk a fejünket, akkor a süti eredetijét is megkóstolhatjuk.

Izland jellegzetes ünnepi fogása a hangikjöt, amelynek neve szó szerint azt jelenti: „függesztett hús”. Enyhén füstölt, majd főzött bárányhúsról van szó, amelyet hidegen tálalnak, általában fehér mártással. Karácsonykor és újévkor szinte minden izlandi asztalon ott van. Gyakran más pácolt halak és húsok kíséretében kerül az asztalra, az úgynevezett Thorramatur részeként, melyet nemrég beválasztottak a világ legrosszabb ételei közé.

A brazil ünnepi asztal elképzelhetetlen farofa nélkül. A pirított maniókalisztből készülő köretet egész évben fogyasztják, de karácsonykor különösen fontos. Sok család személyre szabja: kerülhet bele szalonna, kolbász, tojás vagy hagyma, friss zöldfűszerekkel pedig egészen új szintre emelhető az íze.