Kovács Móni júniusban meglepően fiatalon nyerte el az Év Textildesignere díjat. A Covid-járvány előtt közvetlenül még bemutatkozhatott Milánó, London és Párizs designkiállításain, majd jött egy magánéleti öröm, a kisbabája. Interjú a Komonka textilek készítőjével arról, hogyan tudja egy szőttes megragadni az időt, és mit jelent ma textilművésznek lenni.
Fotó: Mohai Balázs
Mesélnél az Év Textildesignere díjról, amit júniusban a Nemzetközi Textilművészeti Triennálén vehettél át?
Háromévente rendezik meg a Textilművészeti Triennálét Szombathelyen, amely a hazai szakma nagy találkozója, és ahol külföldi alkotók is bemutatkoznak. Én harmadik alkalommal veszek részt a seregszemlén, ahol idén a tértextil és a texildesign kategóriában is indultam. Az elmúlt három év munkái alapján ítélte nekem a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért ezt a megtisztelő díjat.
Kovács Móni MOMENT textilképe és PURE EDGE jacquart szövete augusztus 29-ig megtekinthető a Szombathelyi Képtárban.
Megnézem!
Jól sejtem, hogy ritka, hogy ennyire fiatalon díjaznak valakit?
Egyre kevesebb fiatal alkotó vállalja fel, hogy nem fashion designerként dolgozik, hanem autonóm textileket csinál, mert őszintén szólva, ez nem egy hálás műfaj. Egy nagy textilhez nagy szövőszékre és nagy műhelyre van szükség, egy-egy darab pedig nagyon hosszan készül. Érzékelhető, hogy a szakma örül a fiatal alkotóknak, és figyelik a tevékenységünket.
Mi a szerepe, milyen a megítélése manapság a textilművészetnek?
A rendszerváltás előtt az volt a gyakorlat, hogy a középületekbe, szállodákba mindig beterveztek egy-egy iparművészeti alkotást, ami nemcsak textil lehetett, hanem például egy kerámiafal. Népszerű volt akkoriban a textilművészet. Az ipar megszűnésével viszont magára maradt az alkotó: nehézkes az alapanyag beszerzése, magunknak tervezünk, mi gyártunk és adunk is el egy személyben. Az iparművészet szó valójában elvesztette a jelentését, felváltotta a design fogalma, de ettől még ugyanúgy nincs mögötte apparátus. A kis márkák tervezői többnyire szerelemből művelik a szakmát.
Fotó: Mohai Balázs
Mesélnél a technikáról, amit alkalmazol?
Az eddigi munkáimat egy négy nyüstös szövőszéken készítettem el. Az adja a textileim különlegességét, hogy fémszálakkal kísérletezem: lágy sárga- és vörösréz, illetve alumíniumszálakat szővök bele a pamutrétegbe. A Triennálén a Moment sorozatommal szerepeltem, melyek olyan sárgarézszálakkal készített textilek, melyeket a szövés után meggyűrök. A fém adottsága, hogy mereven tud maradni a gyűrés után, mint egy kimerevedett, megfagyott pillanat. A koncepció ebből indult ki: textilek, amelyek az összeszorítás révén képesek megragadni a pillanatot és érzéseket váltanak ki.
Hogyan alakult ki a Komonka márka?
A Moholy-Nagy Formatervezési Ösztöndíj során kísérleteztem ki a Metal textile névre keresztelt sorozatot, hogy milyen anyagokat, milyen fonalminőséget érdemes használni, a struktúra hogyan működik jól. Majd csavartam egyet a dolgon: a fémszálakat elkezdtem roncsolni, és rozsdás, korrodált felületeket hoztam létre. Megszőttem a szövetet, és utána savas gőz felett lebegtettem egy sátorban, amitől egy új mintaréteg jött létre. Az volt a koncepció, hogyha berakom a textilt egy olyan térbe, mint egy fürdő, ahol gőz éri, vagy egy borászat, ahol savas a környezet, ott a térrel asszimilálódik az anyag, élő szövetként működve. Sokat kísérleteztem, de a korrodálódás folyamatát nem lehet befolyásolni. Nagyon szép felületek jöttek létre, de ezeknek a textileknek megvan az a hátránya, hogy múlékonyak. A projekt egy image fotózással zárult: a Rác fürdő terében mutattuk meg hogyan működik térben a textil.
Hogyan inspirálódsz a munkád során?
Formailag a tradicionális textil technológiája, az ősi, kézzel készített dolgok izgatnak. Legtöbb munkám egy érzés szüleménye, ami egy utazáson, egy képzőművészeti kiállításon fog el. Elsősorban a természet inspirál. Például amikor egy lakásba terveztem egy textilt, és először találkoztam a megrendelővel, pocsék idő volt. Tervezés során azt az átmeneti érzést akartam megragadni, amikor a borongós idő után kinyílik az ég, és kivilágosodik. Jelenleg minden időmet a kisbabámnak szentelem, nem tudok alkotóként koncentrálni, de ez az időszak sem fog eltűnni nyom nélkül, biztos be fog épülni a munkáimba valamilyen módon.
A Covid-járvány előtt közvetlenül megjártad Milánó, London és Párizs designkiállításait. Milyen tapasztalat volt ez számodra?
A Magyar Divat & Design Ügynökség szervezésében juthattam ki a kiállításokra. 2019-ben a milanói Brera Design Héten és a londoni Design Vásáron a Metal textile sorozatommal szerepeltem, a 2020. januári párizsi Maison et Object kiállításon pedig már a Moment sorozatommal. Jó volt látni, milyen világtrendek vannak a design- és a texilművészet területén. Egyértelműen kiderült számomra, hogy a nagy gyárak mennyiségi gyártása mellett nem rúg labdába az, aki egyedi darabokat készít iparművészként. Idehaza minden egyes darabért keményen meg kell dolgozni. Nagy teher egyszemélyben tervezni, kivitelezni és eladni is. Kérdés számomra, hogy akarok-e kereskedőként működni, vagy megmaradok inkább művészként, aki galériákban állít ki.
Fotó: Mohai Balázs
Névjegy
Kovács Móni, a Komonka márka megálmodója
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott textiltervezés szakon, egy félévet a Dán Királyi Akadémia Textil és Építész karán végzett el. A Moholy-Nagy Formatervezői Ösztöndíj keretében kikísérletezte a Komonka márka alapját képző fém textil technikáját, mellyel megjárta a milánói, londoni, párizsi nagy designkiállításokat. 2021-ben elnyerte az Év Textildesignere díjat. Az alkotómunka és a kiállítások mellett oktat is a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban.
Tóbiás Lilla
