A tanév eleje egyet jelentett a könyvborítással. A tankönyveket és füzeteket gondosan be kellett csomagolni, majd névvel és tantárggyal ellátni – ez sok családban külön kis rituálé volt.

Az iskolatej program és a menzás ebédek mindennaposak voltak. A kakaó, a tej és a klasszikus menzás fogások – főzelékek, rántott hús, grízes tészta – sokak számára máig nosztalgikus emlékek.

A napok szigorú rend szerint zajlottak: becsöngetés előtt sorakozó, tanóra alatt fegyelem, jelentkezés kézfeltartással. A szabályok betartása az iskolai élet alapját jelentette.

Az iskolai élethez szorosan kapcsolódott az úttörőmozgalom, amelynek jelképe a piros nyakkendő volt. Ünnepségeken, rendezvényeken kötelező viseletnek számított, és erősen meghatározta a korszak hangulatát.

A legtöbb gyerek kék köpenyben ült be az iskolapadba, ami egyrészt praktikus volt, másrészt az egyenlőséget is jelképezte. A köpeny zsebében gyakran lapult zsebkendő, radír vagy egy-egy apró kincs.

Az idegen nyelv tanulása akkoriban nem az angollal kezdődött: az orosz volt a kötelező. Sokaknak máig élénken élnek a fejében a cirill betűk és az első, nehezen megjegyezhető szavak.