Edvard Munch norvég festő önarcképét festi a tengerparton a németországi Warnemündében 1907-ben

Mestermű vagy őskáosz? 4 híres művész borzasztó festménye

Úgy tűnik, még a legügyesebb festőknek is vannak rossz napjai.

A történelem során a híres művészek a világ legcsodálatosabb alkotásait hozták létre, de bukásokból is akadt néhány. Az Artnet összegyűjtötte azokat a festményeket, melyeknek nem a legjobban sikerültek (és itt nem az olyan alkotásokra gondolunk, melyek célja emberi élet groteszkségének megörökítése volt).

Henri Matisse: Portrait of Sarah Stein (Sarah Stein portréja, 1916)

A mecénásairól, Michael és Sarah Steinről készült kettős portré részeként Matisse utóbbit dimenziók nélkül ábrázolta, arcvonásai túlságosan leegyszerűsítettek, nyaka pedig hatalmas ollós pengék közé szorult. Az élénk paletta itt is hiányzik, kivéve a Stein arcára festett fényfoltok.

Edvard Munch: Angry Dog (Dühös kutya, 1938-43)

Bár a norvég művész állatbarát volt, a képen ábrázolt, a szomszédjához tartozó kutyára szelídíthetetlen vadállatként hivatkozott, aki nem kedvelte Munchot.

„Engem is sokszor megtámadta sötét éjszakákon, még a saját házam előtt is”

Talán a negatív tapasztalat miatt, de a nem ez lett Munch legjobban megfestett képévé, amelyben a címadó kutya nem is annyira dühösnek tűnik, inkább csak nagyon furának tűnik.

Vincent van Gogh: Young Man with Cornflower (Fiatal férfi búzavirággal, 1890)

Van Gogh valószínűleg a képen szereplő személy napbarnított arcszínét és sugárzó mosolyát szerette volna megörökíteni az „örökkévalóság je ne sais quoi-ját”, ahogy ő jellemezte, de a végeredmény nem feltétlenül egyezik ezen szándékával.

A képen látható férfi sokkal inkább hasonlít egy zöld szemű, hegyes fülű lényre, akinek elszíneződött ajkai között egy búzavirágszár lóg.

Rembrandt van Rijn: Rembrandt van Rijn Stone Operation (Allegory of Touch) (Működés [Az érintés allegóriája], 1624–25)

Rembrandt 18 évesen festette meg az Öt érzék sorozatot, melynek egyik darabja Az érintés allegóriája. A festményen egy orvosi beavatkozást végző férfi, kezét ökölbe szorító, grimaszoló páciense és az őket megvilágító, idő nő látható. A nyers ábrázolás előrevetíti Rembrandt érett művészként alkalmazott technikai készségeit (a fények és árnyak speciális ábrázolása, és az emberi érzések tökéletes kifejezése).