Az Eufória polgárpukkasztóan gondolt újra klasszikus festményeket
Az Eufória legutóbbi részében szokásosan helyet kaptak a tinédzserek problémái, a súlyos, önpusztító gondolatok és a szerelem, viszont a megszokott, elképesztően egyedi képivilág ezúttal sokat merített a művészettörténelem legnépszerűbb darabjaiból. Hogyan egyeztették össze a modern és a klasszikus világot?
Zendaya és Hunter Schafer karaktere az Eufória második évadjának egyik kezdeti epizódjában olyan klasszikus műveket alkotott újra, mint Sandro Botticellitől a Vénusz születése, A szerelmesek elnevezésű alkotás René Magritte-tól, valamint Frida Kahlo egyik remekművét.
A rész Rue (Zendaya) szerelmi bánatával indul: azon töpreng, hogy tudott ennyire beleszeretni legjobb barátnőjébe, Julesba (Hunter Schafer). Ezek után egy igazán látványos képsorozat veszi kezdetét, melyben a lány érzései híres alkotások formájában elevenednek meg. Kezdetként Jules Vénuszként pózol a Vénusz születése festmény újragondolásaként, majd egy erős váltással Magritte alkotásába ugrunk, ahol egy szerelmespár ajkait sejtelmesen egy kendő takarja.
A jelenetsor Frida Kahlo Tehuana című önarcképének feldolgozásával zárul. Frida 1940-ben készítette a művet, abban az évben, mikor férjével rövid válás után újra egymásra találtak. Az alkotás a visszahódítás eszköze volt, melyen a hölgy homlokán egy, a férje önarcképét ábrázoló festmény látható. A sorozatban Jules tart arca felett egy Rue-t megjelenítő fotót — írja az ARTnews.
Sam Levinson —a sorozat alkotója és az epizód írója, valamint rendezője — láthatóan a női szépségideál változását akarta megjeleníteni. Botticelli képét hagyományosan a nőiesség példaképének tekintik, Kahlo viszont már egyáltalán nem passzolt ebbe a felfogásba. Azért ez a két mű lett kiválasztva, hogy szembe állítsák a két normát, majd belehelyezték Jules karakterét, a transz nőt ezekbe a hagyományosan ciszgender nők által uralt képekbe.
