George Lucas 1973-ban álmodta meg Dr. Henry Jones Jr.-t, de a részletek kidolgozására csak később jutott ideje, mivel közben minden energiáját lefoglalta a Csillagok háborúja készítése. Az ötlet azonban erősen foglalkoztatta a rendezőt, és számos alkotótárs segítségével lassan megszületett az általunk is ismert Indina Jones.

A kezdetekben Jim Steranko képregényművész látványtervei izmos, szinte szuperhősszerű hőst mutattak, aki inkább illett volna a ’80-as évek akciófilmjeibe, mint Harrison Ford ikonikus, mindenki által kedvelt régészéhez. Lucas mellett Steven Spielberg, a film rendezője, valamint Lawrence Kasdan forgatókönyvíró is sokat formált a karakteren. Náluk kevesebb figyelmet kapott Philip Kaufman, pedig ő is kulcsszerepet játszott az eredeti koncepció átalakításában.

Kaufman 1975-ben három héten át dolgozott együtt Lucasszal, és neki köszönhető, hogy a film fő mozgatórugója a frigyláda lett. Ennél is fontosabb azonban, hogy ő finomított Lucas elképzelésén: míg az eredeti Indiana Jones inkább egy nőcsábász, gazdag playboyként élt volna a vásznon, Kaufman sokkal emberközelibbé és kevésbé James Bond-szerűvé tette a karaktert.

Spielberg később újabb változtatásokat vezetett be: a „Smith” vezetéknevet „Jones”-ra cserélte, a főszerepre először kiválasztott Tom Selleck helyett pedig végül Harrison Ford kapta a lehetőséget. Ford játéka és kisugárzása tette Jonest azzá a hőssé, akivel bárki tudott azonosulni, és inkább szerencsével, mintsem puszta erővel menekül meg a lehetetlen helyzetekből.

Ez a sokféle hatás – Humphrey Bogart A Sierra Madre kincsében játszott alakjától James Bond eleganciájáig – mind hozzájárult ahhoz, hogy Indiana Jones a 20. század egyik legmeghatározóbb popkulturális ikonjává váljon. Ha Kaufman nem tompítja Lucas eredeti elképzelését, könnyen lehet, hogy egy túlzottan Bond-utánzat karakter született volna meg. Így azonban Jones megőrizte egyedi varázsát: a halálból mindig valahogy szerencsésen megmenekülő, szerethető, esendő kalandorét.

(Slashfilm)