Az elfeledett Habsburg-hercegnő, akinek sorsát a dinasztia belterjessége pecsételte meg
Habsburg Mária Antónia osztrák főhercegnő rövid élete jól példázza, milyen súlyos következményekkel járt a Habsburg-ház évszázadokon át követett belterjes házasságpolitikája – a hercegnő sorsa pedig közvetve Európa egyik legnagyobb dinasztikus háborújához is hozzájárult.
A Habsburgok belterjes házasodási gyakorlatát hallva, szinte mindenki II. Károly spanyol királyra gondol. A genetikai kutatások azonban rávilágítottak, hogy egy másik családtag esetében a rokoni szálak még nála is szorosabban fonódtak össze. Mária Antónia osztrák főhercegnő mindössze 23 éves volt, amikor meghalt, mégis közvetetten hozzájárult Európa egyik legpusztítóbb dinasztikus konfliktusához.
A Habsburg-dinasztia évszázadokon át tudatosan tartotta házon belül a hatalmat és a vagyont, melynek azonban komoly genetikai ára volt. A modern elemzések szerint Mária Antónia ennek az örökségnek az egyik legszélsőségesebb példája.
A kutatók által használt belterjességi együttható azt mutatja meg, milyen valószínűséggel örököl valaki ugyanattól az őstől mindkét ágon genetikai állományt. Mária Antóniánál ez az érték 0,3053 volt – még II. Károly spanyol királynál is magasabb. Összehasonlításképpen: egy testvérpár gyermeke esetében ez az érték nagyjából 0,25.
Mária Antónia édesanyja, Margit Terézia – akit Velázquez Az udvarhölgyek című híres festményén is megörökítettek – IV. Fülöp spanyol király és unokahúga, Mária Anna osztrák főhercegnő gyermekeként született.
Tizenévesen hozzáadták nagybátyjához, I. Lipót német-római császárhoz. A fiatal császárné hat év alatt hat alkalommal volt várandós, négy gyermeket szült, de közülük csak Mária Antónia élte meg a felnőttkort. Ő maga 21 évesen halt meg, amikor hetedik gyermekét várta.
Mária Antónia kezdetben I. Lipót egyetlen életben maradt gyermeke volt, később azonban féltestvérei születésével háttérbe szorult. Kortársai szerint visszahúzódó, vallásos és művelt fiatal nő volt, aki a zenéhez különösen erősen kötődött.
Sorsa azonban jóval túlmutatott személyes történetén. A spanyol Habsburg-vonal kihalóban volt: II. Károly királynak nem született örököse, így Mária Antónia már gyermekként a hatalmas Spanyol Birodalom potenciális trónvárományosai közé került. Ez a jog többek között Spanyolországot, a Spanyol-Németalföldet, Nápolyt, Szicíliát, Milánót, a Fülöp-szigeteket és Közép- és Dél-Amerika jelentős részeit jelentette. Nem csoda, hogy Európa nagyhatalmai minden lépését figyelték.
16 évesen azonban apja rákényszerítette, hogy mondjon le spanyol öröklési jogairól féltestvérei javára. Ezt a döntést Spanyolország később nem is ismerte el, és a vita hosszú távon is hozzájárult a trónöröklési válsághoz.
1685-ben feleségül ment II. Miksa Emánuel bajor választófejedelemhez, mely házasság politikailag fontos volt, azonban távolról sem bizonyult harmonikusnak. A férfi inkább a hadjáratok és udvari intrikák világában mozgott otthonosan, mint a családi életben, és az újabb források szerint állítólag több szeretőt is tartott.
A házasságból három gyermek született, de az első kettő rövid időn belül meghalt. Harmadik fiuk, József Ferdinánd 1692-ben született, ám az öröm tragédiába fordult: Mária Antónia állapota a szülés után gyorsan romlott. A korabeli beszámolók melankóliáról is írnak, de a történészek szerint nagy valószínűséggel gyermekágyi fertőzés okozta halálát. A modern kutatások szerint a Habsburgok szoros rokoni házasságai a szülés utáni komplikációk kockázatát is növelhették.
Mária Antónia 1692. december 24-én, 23 évesen halt meg Bécsben, fia ekkor mindössze nyolchetes volt.
József Ferdinánd később a spanyol trón egyik legesélyesebb örökösének számított. A nagyhatalmak kompromisszumos megoldásként tekintettek rá, hiszen egyik félnek sem adott volna teljes győzelmet.
1698-ban a hágai egyezmény hivatalosan is őt nevezte meg a spanyol örökség első számú várományosának. A terv azonban összeomlott, amikor a fiú hatéves korában váratlanul meghalt – a hivatalos verzió szerint himlőben vagy tífuszban, de már kortársai is mérgezésről beszéltek. Halálával végleg meghiúsult a békés öröklési rendezés lehetősége.
II. Károly spanyol király 1700-as halála után kitört a spanyol örökösödési háború, amely több mint egy évtizedig tartott, és becslések szerint mintegy 700 ezer ember életét követelte.
A konfliktus egyik rejtett kulcsfigurája azonban az a fiatal főhercegnő volt, akinek nevét ma már kevesen ismerik. Mária Antónia életében szinte minden összefutott, ami a Habsburg-dinasztia történetét meghatározta: a dinasztikus házasságpolitika, a genetikai következmények, a korai halálozás és az európai hatalmi játszmák öröksége.
