Anne Frank 13. születésnapjára kapta azt a kockás füzetet, amelyet „Kittynek” nevezett, és amelyhez több mint két éven át beszélt, miközben családja az amszterdami hátsó traktusban rejtőzött a nácik elől. A bejegyzések egyszerre rajzolják ki egy serdülő lány gondolatait, és mutatják meg a holokauszt mindennapi félelmét: a rettegést a léptektől, a folyamatos szorongást és a reményt, amely sosem hunyt ki teljesen.

1944-ben, egy névtelen feljelentés után a Frank családot deportálták. Anne és Margot Frank Bergen-Belsenben haltak meg, apjuk, Otto Frank egyedüli túlélőként tért vissza Amszterdamba. Ott kapta vissza Miep Giestől a naplót, amelyet a rejtekhely kifosztása után mentett ki. A könyv 1947-es megjelenése óta több mint 35 millió példányban kelt el, és a világ egyik legfontosabb holokausztirodalmi dokumentuma.

1910-ben indult el a Terra Nova-expedíció azzal a céllal, hogy Robert Falcon Scott brit felfedező legyen az első, aki eléri a Déli-sarkot. A csapat éveken át építette a depókat, és küzdött a sarkvidéki körülményekkel. Mikor 1912. január 17-én végre célba értek, döbbenten látták, hogy a norvég Roald Amundsen már megelőzte őket.

A visszaút pokoli volt: mind a hárman – Scott, Edward Wilson és Henry Bowers – halálra fagytak a sátorukban, mindössze 18 kilométerre a következő élelmiszer-depótól.
Scott naplóját később megtalálták a lefagyott sátorban. Utolsó, híressé vált sorai arról szólnak, hogy „bátran kitartanak a végsőkig”. A napló nemcsak tragikus emberi dokumentum, hanem a kor egyik legfontosabb antarktiszi beszámolója.

Samuel Pepys, a londoni politikai és társadalmi élet egyik központi alakja 1660 és 1669 között titkosírással rögzítette mindennapjait anélkül, hogy sejthette volna: egyszer a brit történelem egyik legfontosabb forrása lesz. A naplók három nagy történelmi eseményt is első kézből örökítenek meg: a londoni pestisjárványt (1665), a Nagy londoni tűzvészt (1666) és a második angol-holland háborút.

Pepys azonban ugyanolyan szenvedéllyel írt saját szerelmi botlásairól, színházi élményeiről és hétköznapi örömeiről is. A titkosított formában írt naplót 1825-ben fejtették meg és adták ki, és azonnal hatalmas irodalmi és történeti szenzációvá vált.

Szarasina naplója különleges műfaj: nem udvari krónika, nem politikai feljegyzés, hanem egy belső élet aprólékos, finom megjelenítése. A Heian-kor Japánjában élő nemesi hölgy a gyermekkorától a császári udvarba érkezéséig kíséri végig saját gondolatait, álmait, kételyeit. A korszakban a női hang ritkán szólt ilyen személyesen, ilyen lírai szépséggel. A mű sokáig csak Japánban volt ismert, modern fordításai a 20. század második felében hozták meg nemzetközi elismertségét. Ma az egyik legfontosabb női önéletrajzi dokumentum a világirodalomban.

Zlata Filipović 11 évesen kezdett írni naplót, melyet „Mimmynek” nevezett. A kezdetben ártatlan, gyermeki bejegyzések – zene, barátok, iskolai gondok – 1992-ben hirtelen átalakultak, miután a boszniai háború elérte Szarajevót. Zlata naplója megrázó pontossággal dokumentálja a bombázásokat, az élelmiszerhiányt, a folyamatos rettegést.

A napló helyi megjelenése után francia kiadó fedezte fel, és nemzetközi hírnevet hozott a lánynak. Ennek köszönhetően Zlata és családja végül el tudta hagyni a háborús övezetet. A művet gyakran hasonlítják Anne Frank naplójához: mindkettő a gyermeki hang hitelességén keresztül mutatja be a háború legsötétebb pillanatait.

Anne Lister (1791–1840) brit földbirtokos, utazó és üzletasszony naplói több ezer oldalból állnak, amelyek jelentős részét titkosírással rögzítette. Ebben írta le részletesen a nőkkel, köztük Ann Walkerrel folytatott romantikus kapcsolatait – utóbbival informális „házassági ceremóniát” is tartottak.

Lister naplói korukat messze megelőző, bátran őszinte beszámolók a női identitásról, a társadalmi normák elleni lázadásról és a szabadságvágy különféle formáiról. Csak az 1980-as évek végén, az angol örökségvédelmi intézet publikációja után váltak közismertté, és azóta Anne Listert „az első modern leszbikus nőként” tartják számon.

A francia-kubai származású amerikai író, Anaïs Nin 11 éves korától élete végéig, több mint hat évtizeden át vezetett naplót. Ez nem egyszerű személyes feljegyzés, hanem folyamatos irodalmi projekt: pszichoanalízis, művészeti reflexiók, a női vágy és a kreativitás feltárása.

Nin kapcsolatai – köztük a Henry Millerrel folytatott viszony – részletesen megjelennek, de nem bulváros hangon: a napló a női önismeret egyik legkorábbi modern formája. Szövegei később olyan szerzőket inspiráltak, mint Margaret Atwood vagy Elizabeth Gilbert.

Sarah Morgan Dawson 19 évesen kezdte írni naplóját a polgárháború dúlta Dél-Amerikai mindennapjairól. Feljegyzései kitérnek a család menekülésére, az összecsapásokra, a katonákkal való találkozásokra, és arra a bizonytalanságra, amelyben milliók éltek átlagos civilként. A naplót fia később jelentősen cenzúrázta, ám az 1990-es évek új kiadásai végre a teljesebb, eredeti szöveget adták közre. Ma a polgárháborús civilélet egyik legfontosabb forrása, amely női szemszögből mutatja be a korszakot.