Quinn már fiatalon beleszeretett az olvasásba. Bár édesapja klasszikusokat adott a kezébe – például a Bűn és bűnhődést vagy A sötétség mélyént –, ő titokban a romantikus történetekért rajongott. Különösen a Sweet Dreams-sorozat volt rá nagy hatással.

A Harvard Egyetem végzős hallgatójaként egy este, miközben egy romantikus regényt olvasott és egy doboz Ben & Jerry’s fagyit kanalazott, Quinn hirtelen elhatározta: megírja a saját szerelmi történetét. Ez a spontán pillanat indította el az írói karrierjét.

Lediplomázása után Quinn rövid ideig a Yale Orvosi Egyetem hallgatója volt. Itt találkozott egy súlyos dadogással küzdő diáktársával – ez az élmény inspirálta Simon, Hastings hercege karakterét A herceg és én című regényben.

Quinn tudatosan teremtett kontrasztot: Simon tragikus családi hátteret kapott, míg a Bridgerton család a lehető legszeretetteljesebb és legmelegebb közeget képviseli. Ez a dinamikus ellentét adja a történet érzelmi erejének egyik alapját.

A Bridgerton-regényeket Quinn régóta dédelgetett rajongása ihlette a régenskorszak romantikus történetei iránt. Szerinte ez az időszak épp elég távoli ahhoz, hogy mesebeli hangulata legyen, mégis elég közeli ahhoz, hogy a karakterek érzelmei és viselkedése ismerősnek hasson a mai olvasók számára. Quinn eredetileg trilógiának szánta a sorozatot, Daphne, Anthony és Colin történetével. Ma már ő maga sem emlékszik pontosan, hogyan „született meg” a Bridgerton család – a regény 1998-ban kezdett formát ölteni.

A sorozat ikonikus figurája, Lady Whistledown nagyon tudatos döntés eredménye volt. Quinn olyan narratív eszközt keresett, amellyel elegánsan tudja bemutatni a társasági élet hátterét anélkül, hogy a szereplők párbeszédei túlmagyarázottá válnának. Így született meg a csípős tollú pletykarovat-író karaktere.

A könyvsorozat világszintű sikere új lendületet kapott, amikor Shonda Rhimes produceri irányításával megszületett A Bridgerton család a Netflixen. A Sarolta királyné – Egy Bridgerton-történet című spin-off külön érdekesség: Quinn azonos című könyve már a sorozat után íródott – ritka eset, amikor a regény követ egy tévés adaptációt.

Julia Quinn számára a romantikus irodalom nem csupán szórakoztatás. Többször hangsúlyozta, hogy a romantikus regényeket gyakran alábecsülik, mert főként nők írják és olvassák őket. Szerinte ez kulturális előítélet kérdése – és éppen ezért tartja fontosnak, hogy a műfaj megkapja a neki járó elismerést. 

(Mental Floss)