Karafiáth Orsolya: A part

(Nem én)

Az elromlott ventilátor a bűnös.
A hőség tette, a pálmaárnyék, a homok.
A fehérre ázott, tehetetlen korallok a hibásak.
A dél vétke. Ahogy átforrósodott.

A víz gyanútlan volt, a sziklák sem figyeltek.
Aludtak mind a görgeteg kövek.
Túlzás, nem kell semmi, meggyulladok!
Nem vágytam testre. A sajátomra sem.

(Ekkor jöttél és)

Mintha áttükrözött volna a meleg.
Tetszem, ugye: nevetős nő, hajamban rózsa.
Fáradt leszel, ráncos, hadart a kép.
Halott. Ezt a visszavert fény mondta.

(Te!)

Szemed feszül, nem tudsz könnyezni sem.
Hüllő! Nyirkos, pikkelyes, ragadsz.
Csak pislogok: azért szeretsz kicsit?
Az én vágyam tiszta, bár belőled fakad.

Nem hűl a bőröm. Hozzáérsz – sistereg.
A combom! Feszítsed, tépjed!
Kicsap a pára, nem látom az arcod.
Ördög vagy. Füstöl a szíved.
Az undor ráz. Öklendezem.
A mellbimbóm megszúr – eredj!
Miért nevetsz? Hideg hisztéria.
Nagyon gyorsan elélvezek.

Az írás eredetileg az Alibi – hat hónapra című sorozatban jelent meg, mely megrendelhető innen.

Nyitókép: Roland Denes/Unsplash