Egy rendkívül különleges irodalmi játék, amelyben maga az olvasás aktusa is a történet része. Italo Calvino több megszakított történetszálon keresztül vezet végig, miközben folyamatosan reflektál arra, mit is jelent olvasni egy könyvet. A szöveg játékos, mégis kifinomult, és minden fejezet új irányba viszi az olvasót. Inkább élmény, mint hagyományos történet, és épp ez teszi emlékezetessé.

Steinbeck egyik legnagyobb műve egy családi saga, amely több generáción keresztül, az amerikai polgárháborútól az első világháborúig tartó időszakban vizsgálja a jó és rossz, a szabad akarat és a sors kérdéseit. A mű a Káin-Ábel-történet rnodern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.

A könyv ereje a nyelvben rejlik: Steinbeck egyszerűnek tűnő mondatai mély filozófiai súlyt hordoznak. A regény sokak szerint nemcsak történet, hanem egyfajta életbölcsesség is.

Ez a mű egyszerre memoár, tudományos esszé és filozófiai elmélkedés a természetről. A szerző az őslakos tudást és a botanikát ötvözi, miközben a természethez való viszonyunkat vizsgálja. A könyv nyelvezete lassú, meditatív és nagyon gondosan felépített – olyan, amit nem érdemes sietve olvasni.

Az Egy úr Moszkvában egy gróf életét követi, akit miután a bolsevik népi ítélőszék 1922-ben osztályidegennek bélyegzi és házi őrizetre ítélik, a Metropolba, a Kreml szomszédságában lévő nagyszállóba kerül. A korlátozott lehetőségek azonban az érzelmi feleszmélés sokkal hatalmasabb birodalmába vezetik a grófot. Összebarátkozik a hotel néhány vendégével: az önfejű színésznővel, az éles eszű férfival, aki a rendszer támogatója, a jó kedélyű amerikaival és a temperamentumos séffel. És amikor a sors szeszélye folytán egy fiatal lány élete kerül veszélybe, a grófnak minden tudását latba kell vetnie, hogy olyan jövőt teremtsen a lány számára, amilyet megérdemel. A szűk tér ellenére a regény hihetetlenül gazdag világot épít fel. Towles írása elegáns és precíz, minden jelenet gondosan kidolgozott. 

Ez a regény egy különleges barátság történetét meséli el, miközben hitről, sorsról és veszteségről is szól. Az eredetileg 1989-ben megjelent regény a narrátor John Wheelwright és gyerekkori barátja, a furcsa hangú, gnómszerű fiú, Owen Meany hétköznapinak korántsem nevezhető kapcsolatát meséli el, miközben végigkalauzolja az olvasót az ötvenes-hatvanas évek Amerikájának viharos történelmén. Owen Meany, ez a rendkívüli intelligenciával megáldott, törpe növésű emberke a regény kezdetén egy baseball-mérkőzésen egy szerencsétlen ütésnél eltalálja legjobb barátja, John Wheelwright anyját, a szépséges és mindig vidám Tabitha Wheelwrightot, aki azonnal szörnyethal. Owen nem hisz a véletlenekben: úgy tekint magára, mint eszközre Isten kezében. Ami az 1953-as szörnyű baleset után a fiúkkal történik, egyszerre különös, rémisztő és megindító. Végigkövethetjük, hogyan lesz Owen komikus alakjából, ebből a mesteri önámítóból egy isteni terv végrehajtója, hogyan válik a majd mindenki által kigúnyolt és lenézett kölyökből tragikus sorsú hős. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy Irving csodabogarakban nem szűkölködő írói univerzumában Owen Meany az egyik legkülönösebb, legmegfejthetetlenebb jelenség, olyan regényalak, akinek furcsa hangja sokáig visszhangzik majd az olvasóban, jóval azután is, hogy kilépett a történetből.

Egy levél formájában írt regény, amely egy fiú és az édesanyja kapcsolatán keresztül vizsgálja az identitást, traumát és emlékezést.

Vuong költői nyelve miatt sok rész inkább lírai szövegnek hat, mint prózának. A mondatok gyakran önmagukban is erősek.

A második világháború idején játszódó történet két fiatal sorsát követi, akik végül keresztezik egymás útját. Marie-Laure LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst. Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír: mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar felfigyelnek, és Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen szembesülni a rendszer embertelenségével. Doerr írása rendkívül képszerű: minden jelenet részletes, érzékeny és atmoszférikus, szinte filmként pereg az olvasó fejében.

Egy sötét, filozofikus hangulatú regény, amely egy ismeretlen okból fogva bezárt nők csoportjáról szól. Idekerülésük előtt mindnyájan átlagos asszonyként tevékenykedtek a családjukban, kivéve egy fiatal lányt, akinek semmilyen emléke nincs másfajta világról, minden tudása a többiek elmesélt történeteiből áll össze. Egy napon megszólal a sziréna, az őrök elmenekülnek, a rácsok pedig egy véletlennek köszönhetően kinyílnak. Rejtélyes módon kiszabadulva börtönükből, útra kelnek, hogy felfedezzék az ismeretlen földet, más embereket találjanak, és legfőképp magyarázatot arra, hol vannak, kik és miért hozták őket ide. 

(Books of Brilliance)