Amikor a 2001-ben megjelent Amélie csodálatos élete meghódította a világot, sokan a látványos képi világot és a mesés hangulatot emelték ki elsőként. A film igazi lelke azonban Audrey Tautou finoman visszafogott alakítása, amely apró gesztusokból, alig észrevehető, ám mégis jelentős reakciókból és fegyelmezettségből építkezik. Szinte magyarázat nélkül is tökéletesen érthető Amélie belső világa, ami egyértelműen a bravúros színészi játékra utal. A film óriási sikere és jelölései ellenére Tautou alakítása nem kapott Oscar-jelölést.

Adam Sandler pályafutásának egyik legmeglepőbb fordulata a Safdie fivérek Csiszolatlan gyémánt című filmje volt. A megszokott vígjátéki szerepek helyett egy önpusztító szerencsejáték-függőt alakít, elképesztő intenzitással. Az alakítás szinte fizikai feszültséget kelt: szorongató, kaotikus és nyugtalanító, mégis hiteles. Sandler annyira belemerült a szerepbe, hogy még a rendezőket is meglepte elszántsága. Bár a film egyetlen Oscar-jelölést sem kapott, ez az alakítás ma már modern klasszikusnak számít.

Kevés Oscar-mulasztás fáj annyira, mint Martin Sheen alakításának figyelmen kívül hagyása az Apokalipszis most egyik legemlékezetesebb szerepében. Willard kapitány figurája már az első percekben egy mentálisan szétesett emberként jelenik meg, akinek a háború az egyetlen ismert valóság. Sheen játékának ereje a belső feszültségből, a narrációból és az erkölcsi bizonytalanság ábrázolásából fakad. Bár a film több Oscar-díjat is nyert, Sheen alakítása nem kapott elismerést.

Jack Nicholson színészi játékáról sokaknak a túlzás jelző jut először eszébe. És éppen ez a túlzás teszi felejthetetlenné Jack Torrance figuráját a Ragyogás című filmben. Az őrület határát súróló író alakítása egyszerre fenyegető, groteszk és hátborzongató. A horror megjelenésekor vegyes fogadtatásban részesült, ami hozzájárult ahhoz, hogy Nicholson teljesítménye elismerés nélkül maradt. Az idő azonban őt igazolta: ma már elképzelhetetlen a történet az ő arca nélkül.

Alfred Hitchcock tudatosan játszott James Stewart megszokott, megbízható imázsával a Szédülés című filmben. A színész karaktere lassan csúszik bele az megszállottság és az erkölcsi romlás spiráljába, ami éppen az ismert személyisége miatt válik igazán megrázóvá. Stewart teljesítménye kivételes példája annak, amikor egy színész kilép a komfortzónájából, és új arcát mutatja meg. Bár a film később a filmtörténelem meghatározó darabja lett, az Akadémia akkor nem ismerte fel az alakítás jelentőségét.

A 21. század egyik legmegrázóbb színészi teljesítményét Toni Collette nyújtja az Örökség című filmben. Alakítása a horroron túl az emberi tragédiát is valósághűen ábrázolja. Collette játékán keresztül a néző átélheti a gyászt és a lelki összeomlást. Minden érzelmi határt feszeget, és teljes intenzitással közvetíti a karakter fájdalmát. Bár sosem kapott Oscar-díjat, a színészi játéka máig emlékezetes marad a műfaj történetében.