Egy titokzatos rajzrészlet megoldja Leonardo Da Vinci 500 éves rejtélyét
Leonardo da Vinci korát messze megelőző művész volt, akinek a geometriáról alkotott elképzelései a mai napig lenyűgözik a tudósokat. Most úgy tűnik, egy új megfejtés még mélyebbre visz a reneszánsz zseni gondolkodásában: a híres Vitruvius-tanulmány (1490) arányrendszere olyan matematikai arányon alapulhat, amelyet csak több mint 400 évvel később fogalmaztak meg hivatalosan.
A Rory Mac Sweeney, egy londoni fogorvos által a Journal of Mathematics and the Arts című folyóiratban közzétett felfedezés szerint a Leonardo Da Vinci rajzában rejlő titok „szó szerint a szemünk előtt volt” több mint fél évezreden át.
Mac Sweeney a híres aktábrán a férfialak lába között fedezett fel egy egyenlő oldalú háromszöget, amely szerinte kulcsot adhat „a művészettörténet egyik legtöbbet elemzett, mégis legrejtélyesebb alkotásához”.
Da Vinci jegyzeteiben maga is utal erre a formára:
Ha szétterpeszted a lábad és a karjaidat úgy emeled, hogy az ujjaid a fejed vonaláig érjenek, a lábak közötti tér egyenlő oldalú háromszöget alkot.
Mac Sweeney számításai szerint a férfialak talpai közti távolság és a köldök magassága közti arány 1,64-1,65:1 – ami szinte megegyezik az úgynevezett tetraéderes aránnyal (1,633), egy olyan tökéletes geometriai viszonnyal, amelyet csak 1917-ben írtak le hivatalosan.
Ez az arány az optimális térkitöltés elvét fejezi ki: ha négy gömböt egymáshoz illesztünk, piramis formát kapunk, amelynek magasság-alap aránya pontosan 1,633.
Mac Sweeney szerint ez nem véletlen. A tetraéderes arány a természetben is megjelenik – kristályokban, ásványokban, sőt az emberi állkapocsban is. A fogászatban már az 1860-as évek óta ismert Bonwill-háromszög szintén ezen az arányon alapul, és az állkapocs ideális működését írja le.
A kutató úgy véli, Da Vinci – tudtán kívül vagy épp intuitívan – ugyanarra a kozmikus arányrendszerre bukkant rá, amely meghatározza a természet szerkezeteit is.
Azok a geometriai viszonyok, amelyek az optimális kristályszerkezetekben és élő rendszerekben megjelennek, az emberi test arányaiban is felfedezhetők. Leonardo ezzel mintha a valóság matematikai természetének alapigazságait érezte volna meg
– írja Mac Sweeney.
Hogy a tudományos közösség mennyire fogadja el Mac Sweeney elméletét, az még kérdéses, de tény, hogy Da Vinci saját jegyzeteiben maga is külön kiemelte az egyenlő oldalú háromszög jelentőségét.
