December 28-a vasárnap, kilencvenegy éves korában meghalt Brigitte Bardot, írja a Guardian. A halál okát egyelőre nem tudni.

Bardot 1934-ben született Párizsban, jómódú, hagyományos katolikus családban. Fiatalon balett-tanulmányokat folytatott, tehetsége révén bekerült a párizsi Conservatoire-ba, miközben modellként is dolgozott. Mindössze 15 éves volt, amikor az Elle magazin címlapján szerepelt – ez nyitotta meg előtte a film világát is. Egy válogatáson ismerkedett meg Roger Vadim rendezővel, akit 1952-ben, nagykorúvá válása után feleségül vett.

Nemzetközi áttörését az 1956-os És Isten megteremté a nőt hozta meg, amelyben Vadim rendezésében egy szabados, provokatív fiatal nőt alakított Saint-Tropez-ben. A film óriási sikert aratott Franciaországban és világszerte, Bardot pedig rövid idő alatt a korszak egyik legismertebb női ikonja lett. A következő két évtizedben a francia és az európai film élvonalában dolgozott: olyan rendezők filmjeiben szerepelt, mint Jean-Luc Godard (A megvetés), Louis Malle (Magánélet), Henri-Georges Clouzot (Igazság), miközben Hollywood is felfigyelt rá.

Bardot nem csupán filmsztár volt, hanem kulturális jelenség. Inspirálta művészek és értelmiségiek egész generációját: Simone de Beauvoir 1959-ben esszét írt róla, Franciaország „legfelszabadultabb nőjeként” jellemezve. A popkultúrában is nyomot hagyott – John Lennon és Paul McCartney rajongása közismert volt –, 1969-ben pedig ő lett Marianne, a francia köztársaság szimbólumának első élő modellje. Zenei karrierje is figyelmet kapott: ő rögzítette először Serge Gainsbourg Je t’aime… moi non plus című dalát, amelyet végül Jane Birkin előadásában ismerte meg a világ.

A hírnév azonban egyre nagyobb terhet jelentett számára. Bardot később többször beszélt arról, hogy soha nem tudott azonosulni a sztárélet elvárásaival. 1973-ban, mindössze 39 évesen visszavonult a színészettől, utolsó filmje a Don Juan, avagy ha Don Juan nő lett volna volt. Ettől kezdve figyelmét teljes egészében az állatvédelemnek szentelte.

1977-ben részt vett a fókavadászat elleni tiltakozásokban, 1986-ban pedig megalapította a Brigitte Bardot Alapítványt. Az ezt követő évtizedekben világszerte felszólalt az állatkínzás ellen: leveleket írt államfőknek, kampányolt a romániai kóbor kutyák tömeges kiirtása, a Feröer-szigeteki delfinvadászat és más vitatott gyakorlatok ellen. Aktivizmusa nemzetközi figyelmet hozott, és sokak számára példát mutatott.

Ugyanakkor Bardot közéleti szerepvállalása egyre ellentmondásosabbá vált. Nyíltan támogatta a francia szélsőjobboldalt, több alkalommal tett rasszista és kirekesztő kijelentéseket, amelyek miatt el is ítélték gyűlöletkeltésért. Írásaiban és nyilvános megszólalásaiban élesen bírálta a bevándorlást, a vallási kisebbségeket és a francia társadalom átalakulását, ami jelentősen árnyalta megítélését.

Magánéletében négyszer házasodott, egy fia született, és számos nagy nyilvánosságot kapott kapcsolata volt. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte Dél-Franciaországban, ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt.