A film cselekménye a 12 éves Regan MacNeil (Linda Blair) körül forog, akit megszáll egy démon, és két pap kétségbeesett küzdelmet vív érte. Az alkotás William Peter Blatty azonos című regényén alapul, amely egy 1949-es valódi ördögűzés történetét dolgozza fel. Egy „Roland Doe” álnevű fiúnak állítólag tucatnyi ördögűzést kellett elszenvednie, mire megszabadult az őt megszálló démontól. Blatty erről egy újságcikkből értesült, és ebből merített ihletet a regényhez. A film rendezője, William Friedkin, még a fiú esetéről szóló naplókat is tanulmányozta, hogy minél hitelesebben mutathassa be az eseményeket. Egyes hívők szerint a fiút megszálló démon a könyvön és a filmen keresztül tovább „élhetett”, ezért tartják a film forgatását a mai napig elátkozottnak.

A produkció híresen problémás volt: a forgatás száz nappal tovább tartott a tervezettnél, és a költségvetés is az egekbe szökött. A stáb tagjai furcsa balesetekről és szerencsétlenségekről számoltak be emellett:

• A film egyik démont ábrázoló szobrát véletlenül Dániába szállították Irak helyett
• A MacNeil-ház díszlete porig égett, amit aztán hetekig tartott újraépíteni
• Többen súlyos sérüléseket szenvedtek: az egyes jelenetek forgatása Linda Blair és Ellen Burstyn számára maradandó hátproblémákat okozott
• A forgatás közben több stábtag is balesetet szenvedett vagy megbetegedett.

A következő években a filmhez több haláleset is kapcsolódott: két színész röviddel a forgatás után hunyt el, másoknak pedig a családtagjaik haltak meg. Az egyik mellékszereplő, Paul Bateson évekkel később gyilkosságot követett el, és több más bűnügyi eset gyanúsítottja lett. Mindez sokak szerint már túl sok véletlen egybeesés volt ahhoz, hogy pusztán babonának tekintsék.

A film premierjét is hátborzongató történetek kísérték: a vetítések alatt több néző is rosszul lett és elájult, sőt néhányan szívrohamot kaptak. Voltak, akik úgy érezték, hogy a film hatására fokozódtak mentális problémáik, vagy épp „megszállottság” alakult ki bennük. A római bemutató alatt villám csapott a mozi közelébe, egy templomi kereszt lezuhant, és újabb rémtörténetek keltek szárnyra.

A „kísérteties” események ellenére valószínűleg nem természetfeletti erők álltak a háttérben. A hosszú és veszélyes forgatás, a marketingcsapat tudatos rémhírkeltése és a rendező, Friedkin hírhedt maximalizmusa együtt táplálták a legenda születését. Friedkin maga is ellentmondásosan nyilatkozott: egyes interjúkban tagadta a természetfelettit, máskor elismerte, hogy a film forgatását „furcsa és sötét” események kísérték.

(Mental Floss)