Aki követi a Trónok harca előzménytörténetét, a nemrég újabb évaddal bővülő Sárkányok házát, az tudja, hogy a sorozat középpontjában Rhaenyra Targaryen harca áll, aki megpróbálja megszerezni a Vastrónt, miután apja őt jelölte ki örökösének. Bár a sorozatban látott sárkányoknak nincs alapjuk, a brutális örökösödési válság annál ismerősebb lehet a történelemből.

Rhaenyra története a Mental Floss cikke szerint könnyen párhuzamba állítható Matild német-római császárné legendájával, aki 1102-ben született I. Henrik angol király és Matild skót hercegnő egyetlen lányaként. Felmenői közt találunk normann hódítókat, köztük I. Vilmost, vagyis Hódító Vilmost, Normandia hercegét és Anglia királyát.

Matildot mindössze nyolcévesen jegyezték el V. Henrikkel, aki később német-római császár lett. A lányt Németországba küldték, ahol az uralkodó mellett nevelkedett, és a rómaiak királynéjává koronázták. Huszonhárom évesen, férje halála után tért vissza Angliába.

A trónöröklés kérdése akkor vált igazán kényessé, amikor Matild öccse, Vilmos, az angol trón kijelölt várományosa 1120-ban meghalt a White Ship hajó elsüllyedésekor. Bár Angliában addig nem uralkodott önálló királynő, I. Henrik lányát nevezte meg örökösének, és elérte, hogy a birodalom vezető nemesei elismerjék Matilda trónigényét. A párhuzam egyértelmű I. Viserys Targaryen döntésével, aki szintén lányát jelölte ki utódjául. Henrik később újraházasodott, de ebből a kapcsolatból sem született fiúörökös.

A király Matildnak új férjet is választott, a mindössze 14 éves Anjou Gottfried személyében. A házasság nem volt harmonikus, Matild megpróbált kilépni belőle, de végül együtt maradtak, és három gyermekük született.

I. Henrik 1135-ben halt meg, így a korábban tett eskük gyorsan háttérbe szorultak. A király unokaöccse, Blois-i István azonnal lépett, és magának követelte a trónt. Bár a nemesek korábban Matildnak ígértek hűséget, sokan inkább férfi uralkodót akartak, ráadásul a hercegnő külföldi férje sem növelte a támogatottságát.

Matild azonban nem mondott le az igényéről, és saját híveivel szembeszállt Istvánnal. Így kezdődött az a 19 évig tartó polgárháború, amelyet az történelemkönyvek The Anarchynak, vagyis Anarchiának neveznek. Matildát többek között nagybátyja, I. Dávid skót király, valamint féltestvére, Róbert gloucesteri gróf támogatta. István oldalán ezzel szemben az egyház, számos angol nemes és a winchesteri püspök állt.

1141-ben úgy tűnt, Matild győzelmet aratott, miután elfogta és bebörtönözte Istvánt. Azonnal megkezdte a koronázás előkészítését, ám a helyzet gyorsan a feje tetejére állt. Adókat és új szabályokat vetett ki a lakosságra, miközben egyes beszámolók szerint személyisége is sokakban ellenérzést váltott ki. A londoniak fellázadtak ellene, és még a koronázás előtt Oxfordig üldözték.

Matild végül nem tudta megszilárdítani a hatalmát. Amikor féltestvérét elfogták, kénytelen volt fogolycserében megállapodni: Istvánt így szabadon engedték, és 1141-ben el is foglalta a trónt. István seregei ezután három hónapra az oxfordi várba zárták a hercegnőt, hogy aztán éheztessék. A legenda szerint Matild egy éjszakán, fehér ruhába öltözve ereszkedett le az ablakból, majd a befagyott Temzén át menekült el. Egyes elbeszélések azt is hozzáteszik, hogy korcsolyaszerű eszközökkel kelt át a jégen. Ezután Wallingford várában rendezkedett be, és még évekig folytatta a háborút.

Végül, amikor erői meggyengültek, Matild visszatért Franciaországba, és férje halála után az ő ügyeit irányította. A trónról azonban ekkor sem mondott le teljesen: célja az lett, hogy fia, II. Henrik léphessen Anglia élére. A háborúban kimerült felek végül inkább a békét választották, István pedig olyan egyezséget írt alá, amely kimondta, hogy halála után Matild fia követi őt a trónon.

II. Henriket 1154-ben koronázták Anglia királyává, feleségével, Aquitániai Eleonórával együtt. Matilda tehát soha nem lett hivatalosan uralkodó angol királynő, mégis elérte, hogy apja vérvonalán valaki más folytassa az ország vezetését. Angliának ezután csaknem 400 évet kellett várnia az első önállóan uralkodó királynőre. I. Mária, vagyis a később „Véres Máriaként” (Bloody Mary) ismert Tudor Mária 1553-ban lépett trónra.