Jack Nicholson a Honnan tudod? című film után bejelentette, hogy visszavonul a színészettől, így ez a meglehetősen felejthető romantikus vígjáték lett az utolsó filmje. A produkció már önmagában is érdekes a költségvetése miatt. A film állítólag 120 millió dollárból készült, ami még 2010-ben is elképesztően magas összeg volt egy romantikus vígjátékhoz képest. A pénz jelentős része valószínűleg a sztárszereplőkre ment el, mert a filmen egyébként nem igazán látszik, mire költötték.

A film nem túl jó, Nicholson pedig mintha kissé rutinból hozná a szerepet. Nicholson mellett Reese Witherspoon, Owen Wilson és Paul Rudd is feltűnik a filmben.  A színész korábban kiváló kapcsolatot ápolt a rendező James L. Brooksszal, aki két Oscar-díjas alakításához is rendezőként járult hozzá: a Becéző szavak és a Lesz ez még így se esetében. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Nicholson vállalta a filmet.

Gene Hackman karrierjének utolsó évei meglehetősen furcsán alakultak. Pályafutása vége felé egyenetlenebb filmekben szerepelt, miközben már 2001-ben megszületett az a film, amely tökéletes búcsúnak tűnhetett volna: Tenenbaum, a háziátok. Ez továbbra is Hackman utolsó igazán nagyszerű filmje, sőt könnyen lehet, hogy az egész életművének egyik legjobb darabja. Ennek ellenére a színész ténylegesen utolsó filmje a 2004-es Az elnök emberére talál lett.

A politikai vígjátékban Hackman egy korábbi amerikai elnököt alakít, aki egy Maine állambeli kisváros polgármesteri posztjáért száll versenybe egy teljesen hétköznapi emberrel (Ray Romano). A film meglehetősen erőtlen, és aligha méltó egy olyan színészhez, mint Hackman.

A Big Bug Man csak feltételesen nevezhető Marlon Brando utolsó filmjének, hiszen a produkciót soha nem mutatták be hivatalosan. A filmben azonban Brando utolsó rögzített alakítása hallható: egy idős hölgy, Mrs. Sour hangját kölcsönözte. A főszereplőt Brendan Fraser szólaltatta meg, és a filmről nem túl sok minden ismert. Egy animációs szuperhősfilmről van szó, amelynek gyártása állítólag körülbelül 20 millió dollárba került. Végül soha nem került a közönség elé, részben azért, mert túl sokba került volna a forgalmazása ahhoz képest, amennyi bevételre számíthattak tőle.

Brando utolsó hivatalosan bemutatott filmje a 2001-es A szajré, amelyben Robert De Niróval játszott együtt. 

Bizonyos szempontból még találó is, hogy Gene Kelly utolsó mozifilmes színészi szerepe egy musicalben volt. Hiszen Kellyt minden idők egyik legnagyobb musicalszínészeként tartjuk számon. Az már kevésbé szerencsés, hogy ez a musical a Xanadu lett.

A film ugyan mára bizonyos körökben kultikus státuszt szerzett, és akadnak lelkes védelmezői is, de meglehetősen harsány, táboros és kaotikus produkció. Kelly azonban még ebben is képes volt megmutatni, miért számított legendának: a film néhány legjobb jelenete éppen azok közé tartozik, amelyekben ő szerepel.

Ráadásul Kelly nem tűnt el teljesen a popkultúrából a Xanadu után. 1985-ben a That's Dancing! című összeállításos dokumentumfilmet vezette, 1994-ben pedig a That's Entertainment! III-ban is feltűnt. Emellett koreográfiai tanácsadóként dolgozott az 1997-es, posztumusz bemutatott Cats Don't Dance című animációs filmen.

Robin Williams élete utolsó éveiben is elképesztően aktív maradt. 2009-ben például pályafutása egyik legjobb alakítását nyújtotta A világ legjobb apukája című, meglepően hatásos filmben. 2014-ben, halála évében még öt filmje került a mozikba vagy a közönség elé, majd 2015-ben következett az utolsó szerepe a Megtehetek bármit című, mára nagyrészt elfeledett filmben. Williams ezúttal nem a kamera előtt szerepelt: egy beszélő kutyának kölcsönözte a hangját.

A film további különlegessége, hogy a Monty Python akkor még élő öt tagja is szerepet vállalt benne hangszínészként. Közülük Terry Jones nemcsak szerepelt, hanem rendezte is a filmet. Jones 2016-ban visszavonult a filmezéstől és a színészettől, majd 2020-ban elhunyt.

Sean Connery esetében akár vitatkozni is lehet azon, hogy az animációs filmeket beleszámítsuk-e az utolsó szerepek közé. Ha nem, akkor a színész utolsó élőszereplős filmje, A szövetség kerülne a listára, ami szintén nem éppen ideális búcsú. A Sir Billi azonban annyira különös alkotás, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni.

Connery a címszereplőnek kölcsönözte a hangját, ráadásul a karaktert részben magáról Conneryről mintázták. Az eredmény egy vizuálisan meglehetősen csúnyácska, hangvételében kaotikus és történetében zavarba ejtően egyszerű animációs film lett.

A Sir Billi szinte alig rendelkezik valódi történettel, és összességében olyan furcsa színfolt Connery filmográfiájában, amelyet az ember legszívesebben elfelejtene.

A Jó szomszédok egy kifejezetten rossz vígjáték, amelynek főszerepében John Belushi és Dan Aykroyd látható. A filmet John G. Avildsen rendezte, aki a Rocky és a Karate kölyök között készítette ezt a produkciót. A forgatókönyvet Larry Gelbart írta, aki számos korai M*A*S*H-epizódon is dolgozott. A szereplők között pedig ott volt Cathy Moriarty, aki egy évvel korábban Oscar-jelölést kapott a Dühöngő bika című filmért.

Ennyi tehetség ellenére szinte semmi nem működik. Belushi és Aykroyd ráadásul meglepően rosszul vannak castingolva. Belushi a viszonylag normális szomszédot alakítja, míg Aykroyd kapja a sokkal vadabb és excentrikusabb figurát. A két karakter konfliktusából a filmnek sötét humorú komédiát kellett volna létrehoznia, ám a végeredmény inkább fárasztó és idegesítő, mint vicces.

Különösen szomorú, hogy ez lett John Belushi utolsó filmje. A színész 1982-ben, mindössze 33 évesen hunyt el.

Lugosi Béla esetében már kissé nehéz egyértelműen beszélni „utolsó szerepről”. A színész ugyanis csak amolyan közvetett módon szerepel a 9-es terv a világűrből című kultikus sci-fiben. A filmet gyakran minden idők egyik legrosszabbjaként emlegetik, ugyanakkor az évtizedek során komoly kultuszt épített maga köré. Lugosi korábban rögzített felvételeit utólag illesztették bele a filmbe, más jelenetekben pedig egy Tom Mason nevű csontkovács és alkalmi színész helyettesítette, aki egyszerűen az arca elé húzta a köpenyét.

A történet egy meglehetősen bizarr földönkívüli invázió körül forog, és a cselekményt nem mindig könnyű követni. A film ugyanakkor bizonyos szempontból szórakoztató, csak éppen nem nevezhető hagyományos értelemben jó filmnek.