7 valós sorozatgyilkos, akik horrorfilmek főhőseit inspirálták
Sokszor halljuk, hogy „a valóság írja a legfélelmetesebb történeteket” — és ez különösen igaz a horrorfilmek világában. Több ikonikus gonosztevő is hús-vér emberek tetteiből, bűncselekményeiből vagy legendáiból született. Ha valaha is azt gondoltuk, hogy Hannibal Lecter, Norman Bates vagy a Sikoly maszkos gyilkosa puszta fantázia, készüljünk fel: a valóság még hátborzongatóbb.
Ed Gein, a „plainfieldi mészáros” néven elhíresült sorozatgyilkos két ikonikus horrorhős ihletője is lett: Norman Batesé (a Psycho főszereplője) és a Texasi láncfűrészes mészárlás bőrpofás gyilkosa, Leatherface-é. Gein kórosan ragaszkodott az anyjához, sírokat fosztogatott, és áldozatai testrészeiből készített használati tárgyakat. Bár a filmeket „valós történet alapján” címkével reklámozták, az események jóval szabadabban értelmezték Gein rémtetteit.
A „Killer Clown”, azaz gyilkos bohóc néven ismert John Wayne Gacy valóban bohócként dolgozott gyermekrendezvényeken, miközben több tucat fiatalt gyilkolt meg. Bár Stephen King sosem erősítette meg, hogy Pennywise karakterét közvetlenül róla mintázta volna, a párhuzamok szembetűnőek: a bohócálarc mögé bújó szörny, aki gyerekeket csalogat magához – a horror és a valóság határa itt különösen elmosódik.
Thomas Harris újságíró, A bárányok hallgatnak szerzője Mexikóba utazott, hogy interjút készítsen Dykes Askew Simmonsszal, a Nuevo León állami börtön pszichiátriai intézetének egyik páciensével. Simmons egy Dr. Salazar nevű orvosról beszélt, és Harris úgy vélte, hogy ez Dr. Alfredo Ballí Treviño lehetett. A sebész meggyilkolta a szeretőjét, és több eltűnt stoppos ügyében is gyanúsított volt. Harris a történet alapján alkotta meg Hannibal Lectert – az intelligens, kifinomult, de rémisztően kegyetlen kannibált.
A Bárányok hallgatnak másik szereplője, Buffalo Bill több valódi gyilkos alakjából született: Ed Gein bőrfetisizmusából, Gary Heidnik pincébe zárt áldozataiból és Ted Bundy manipulációs technikáiból. A karakter így vált a 20. század egyik legösszetettebb és legfélelmetesebb fiktív sorozatgyilkosává.
A Sikoly (Scream) Ghostface nevű gyilkosa a ’90-es évek horrorfilmjeit parodizálta – de az ihletet valós események adták. Danny Rolling, azaz a „Gainesville-i Hasfelmetsző” 1990-ben öt egyetemistát gyilkolt meg Floridában. Bár nem viselt maszkot, tettei adták a kiindulópontot Kevin Williamson forgatókönyvírónak, aki egy tévériport hatására írta meg a filmet.
A 2022-es Barbár című filmben egy férfi nőket rejteget a háza alagsorában – kísértetiesen hasonlóan a valóságban történt osztrák esethez. Josef Fritzl 24 éven át tartotta fogva saját lányát egy hangszigetelt pincében, ahol hét gyermeket nemzett vele. Zach Cregger rendező a filmben a horror és a pszichológiai trauma határvonalát kutatta – a valóság azonban ennél is szörnyűbb volt.
A Sziklák szeme (The Hills Have Eyes) alapja egy skót legenda: a 16. században Alexander „Sawney” Bean és családja barlangokban élt, és megtámadta az áthaladó utazókat, hogy húsukból éljen. A történet szerint több mint ezer áldozatuk volt, mielőtt elfogták és kivégezték őket. Ez a legenda inspirálta később Wes Cravent, aki modern formában, sivatagi környezetbe helyezte át a rémtörténetet.
