Érdekes dolgot vettek észre Van Gogh egy híres festményén
Vincent van Gogh 1889-es, Csillagos éj című örvénylő remekművében az ábrázolt falu képzeletbeli, a ragyogó félhold pedig valójában fogyóban volt. Jogos, elvégre a képet napközben festette Van Gogh a Saint-Paul-de-Mausole-i elmegyógyintézet ablaktalan műterméből.
Amikor azonban az égbolt felhő- és légmozgását befolyásoló fizika ábrázolásáról van szó, Van Gogh figyelemre méltóan pontos. Erre a következtetésre jutottak a kutatók, akik alaposan megvizsgálták A csillagos éj légköri dinamikáját, és megállapították, hogy a művésznek „veleszületett érzéke volt ahhoz, hogyan kell megragadni az égbolt dinamikáját”.
A Modern Művészetek Múzeumának gyűjteményében található festmény nagy felbontású digitális képe alapján a tengertudományokra és a folyadékdinamikára szakosodott tudósok Van Gogh ecsetvonásainak merész vonalaira összpontosítottak, és összehasonlították azokat a fizika törvényeivel.
A Physics of Fluids című folyóiratban publikált eredmények szerint először is azonosították A csillagos éj 14 fő örvénylő alakzatát, a fehér, kék és sárga színek kavargását, amelyek a csillagok, az égbolt és a Hold köré tekerednek, majd megmérték az ecsetvonások méretét és távolságát ezeken a formákon belül, valamint a különböző festékszínek fényerejét.
Az ecsetvonások arányai és távolsága a légköri jellemzők alakját, energiáját és léptékét helyettesítette, hasonlóan „a szél tölcsérében kavargó levelekhez”
– írták a szerzők.
Az ecsetvonások fényessége a mozgás kinetikus energiáját jelképezte. A kutatók ezeket a tulajdonságokat aztán összehasonlították az energia kaszkádelmélet során, amely részletezi, hogy a kinetikus energia hogyan mozog a nagy turbulens áramlásokból a kis légkörbe.
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a festmény összességében összhangban van Kolmogorov turbulenciaelméletével, amely a légköri mozgást és a méretarányt a benne lévő energia mennyisége alapján jósolja meg.
A tanulmány némiképp válasz volt a Csillagos éjről szóló korábbi tanulmányokra, mondta Yongxiang Huang vezető szerző.
„Amit a Csillagos éjhez találtunk, az figyelemre méltó. Pontosan követi azt a fizikai törvényt, amelyet [Kolmogorov 1941-ben] több mint 80 évvel ezelőtt fedezett fel”
– fogalmazott Huang.
Honnan származik van Gogh pontos ábrázolása a turbulenciáról? Valószínűleg a felhők és a légkör mozgásának tanulmányozásából, mondta Huang. Bár az is lehet, hogy egyszerűen csak „veleszületett érzéke volt ahhoz, hogyan kell megragadni az ég dinamizmusát”.
Messze nem ez az első tudományos tanulmány, amelyet a Csillagos éjről készítettek. Korábbi tanulmányok a festmény turbulens tulajdonságait a csillagokat alkotó molekuláris felhőkhöz hasonlították, valamint ahhoz, hogy Van Gogh hogyan használta a színelméletet (és az 1800-as évek végén újonnan elérhető festékeket) a villódzás érzékelésének megteremtéséhez az agyban.
Nyitókép: VCG Wilson/Corbis via Getty Images
