Furgonos Jézuska, kialvatlanság és csöpögős boldogság – egy hús-vér budapesti nő vicces karácsonyi kalandjai

Hóförgetegek és jégvirágok, partik és hagyományok, ronggyá nézett mozifilmek Kevinnel, érzelgős zenék, ajándékcsomagolás, jótékony homályba vesző céges bulik, várakozásteljesség, mézeskalács és fadíszítés. A tél a tündérmesék ideje. Mikor minden nő úgy érzi, hogy kutya kötelessége a tavalyi évet is túlszárnyaló, fergetegparádés karácsonyt rittyenteni 3-4, ablakon bemászó Mikulással, egy egész ültetvénynyi mikulásvirággal, lakásszerte terjengő forraltbor-és bejgliillattal, tömjénnel és áhitattal. Mikor bokáig állunk a csomagolópapírban és szalagokban, mikor hosszas töprengés árán sem tudjuk magunkban felidézni, hogy vajon az első gyertyagyújtás és a 24-én felcsendülő, rettentően hamis Mennyből az angyal között aludtunk-e vajon egy szemhunyásnyit is, de gyanús, hogy nem, különben a reggeli tükörképünkre nem köszönnénk rá egy szeppent Csókolommal.

Néha össze is szedem a bátorságom, és megkérdezem a szemben fogat mosó jócskán nénitől, hogy nem látta-e azt a jó karban levő negyvenest, akit november végén itt hagytam, mert egészen kedveltem és nem lenne rossz viszontlátni.

És a Legjobb Ajándék kategória idei győztese...

Egyszóval az évnek ebben a szakaszában Síva nyolc karja is kevés lenne, hogy a mindennapi rutin mellett az összes teendőnknek a végére érjünk, és akkor még szót sem ejtettünk az ünnepi menüről na meg A Legtökéletesebb Ajándékok beszerzéséről, amiknek a kifundálása alapos agytekervénytornát igényel, elvégre fontos, hogy anyósunk is tisztán lássa az egyértelmű tényt, hogy kisfiúk megütötte velünk a főnyereményt, hiszen summa cum laude feleségek vagyunk, aki a nappaliban dáma, a konyhában Michelin-csillagos séf, a hálóban fizetett ledér, az összes többi helységben pedig cseléd.

Tapasztalataim szerint két kategóriának játszi könnyedség ajándékot venni: a gyerekeknek és magunknak. Mindenki más még akkor is keményebb dió, ha egyébként az egész év folyamán vadászkopókat megszégyenítő éber figyelemmel lestünk minden kívánságlistára kívánkozó mondatot. Különösen, ha már görgetünk néhány közös évtizedet magunk előtt, olyankor valódi kihívás megtalálni azt az ajándékot, amiben érződik a figyelem, a törődő kedvesség és a szeretet, hiszen az évek során elpuffogtattuk az ötlettárunk petárdáit. Szerintem a nem létező Legjobb Ajándék-verseny győztese olyan, ami tartalmaz tárgyiasult vágyakat és lelki húrokat pengető részt is, amin érződik, hogy ötleteltek rajta, dolgoztak, akár kézműveskedtek felette. Hogy ez egy fotómontázs, utazás, egész estés perszonális felnőttfilm, erre a célra szerkesztett, gazdagon feliratozott fotóalbum vagy egy tandemugrás, az már nyilván egyénfüggő, de a szaporán tovaröppenő évek, leginkább pedig a közelmúlt vírusterhelt periódusának hullámvasútja épp azt tanította nekünk, hogy a világ folyton változik, ad és elvesz. Néha két kézzel ömleszt, máskor nincstelenre vetkőztet, de az élményeinktől, emlékeinktől és érzéseinktől sosem foszthat meg. Ebből is látszik, hogy élményt adni menő, közös élményt megélni pedig életre szóló kapocs. Még ha ötletvirtuózok vagyunk is, inspiráció gyanánt bátran pörgessük végig az élményajándékokat kínáló weboldalak ötletarzenálját, ahol habitusfüggően bárkinek találhatunk megfelelő programot, akár, ha a Giocondát festené meg Leonardót is kenterbe verve, vagy ha hőlégballonnal tenne egy kört a lenyugvó napnál a Balaton felett, majd leereszkednének egy magányos réten könnyű kis pikniket rittyentve. De ha durva adrenalinhiányt kell orvosolni, akkor is garmadával kínálkoznak a lehetőségek az éjszakai paintballozástól az elhagyatott katonai objektumba szervezett lőgyakorlattal és autós üldözéssel.

Amikor a furgonos Jézuska csenget

Ha azonban tudjuk, hogy életünk párjának arcán az üdvözült mosoly csakis attól a bordó Etro pénztárcától vagy Brunello Cucinelli ingtől fog szétterülni, akkor se essünk kétségbe, hiszen akadnak olyan gyűjtőoldalak, amik lehetővé teszik, hogy mi legyünk a legjobb ajándékhozó angyalok. A boltról boltra sétálás romantikáját, két üzlet között egy hűs kávézóban megpihenő ráérős lazaságát már-már szinte csak a római hétvégék macskaköves békéje szolgáltatja. Minden más esetben az ember lánya rutinosan felcsapja a laptopját, odafüttyenti legjobb barátait, akik farfetch.com, mytheresa.com, matchesfashion.com esetleg netaporter.com nevet kaptak a keresztségben, és minket nevünkön szólítva, a preferenciánkat hűen ismerve terítik elénk a virtuális térben a portékáikat, hogy egy tapodtat se kelljen mozdulnunk, csupán várjuk a csengőt, amivel így karácsony előtt fáradtságtól elgyötört tekintetű DHL-es és UPS-es fiúk érkeznek felmatricázott furgonokra cserélve a Mikulás szánját. Ők az újkori Jézuska/Angyalka/Mikulás/Krampusz LTD.

Persze, lehet a jelenséget bírálni vagy hálálkodni érte, de törődjünk bele, hogy a világ változik, egyre pörgősebbre gyorsul, úgyhogy vegyük fel a ritmust és táncoljunk!

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”

Nyitókép: Shutterstock