Három táncos film, amit mindenképp látnod kell!

Dirty Dancing vagy ahogy mi, magyarok ismerjük: Piszkos Tánc

„Babyt senki nem ültetheti a sarokba"

– hangzik el a mára már klasszikussá vált mondat a filmtörténet talán legkultikusabb táncos filmjében, a Dirty Dancingben.

Az 1987-ben készült film hozta meg Patrick Swayze-nek az igazi sikert, ami egyáltalán csoda, hiszen tökéletes párost alkottak a film másik főszereplőjével, a Baby-t alakító Jennifer Grey-jel.

És hogy mitől működik még ma is tökéletesen a magyarok által csak Piszkos Táncként ismert film? A

A tánckar megmutatta nekünk, mire számíthatott az, aki a Broadwayn akart táncolni

1985-ben, az azonos című Pulitzer-díjas színdarab alapján készült Tánckar (A Chorus Line) című film mindent magában foglal, amivel egy táncművésznek a 80-as években szembe kellett néznie, ha egy Broadway-show tánckarának tagja akart lenni.

A film egészét egyfajta feszültség járja át, mely nagyon jól jellemzi az egész világra kiterjedő AIDS-krízis okozta közhangulatot.

A tánckarban gyakorlatilag az összes klasszikus táncművészkarakterrel találkozhatunk: egyszerre szurkolhatunk az önmagát csúnyának találó, de tehetséges táncosnőnek, a kiöregedő művésznek, a homoszexualitásával küszködő, fiatal táncosnak és az álmait végtelen optimizmussal kergető fiatal lánynak.

A filmet összesen 2 Gloden Globe-díjra és 3 Oscar-díjra jelölték.

A jazz aranykorából jelentkezik a Chicago

Ami nem sikerült 2001-ben a Moulin Rouge!-nak, azt szinte minden akadály nélkül összehozta egy évvel később Catherine Zeta-Jones és Renée Zellweger főszereplésével a Chicago:

megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.

A színésznők közül előbbi ráadásul még a legjobb női mellékszereplőnek járó szobrot is hazavihette.

A jazz aranykorában, vagyis az 1920-as években játszódó film, Velma Kelly és Roxie Hart történetét mutatja be, akiket gyilkosság miatt halálbüntetésre ítélnek: Kelly férjét és ikertestvérét, Hart pedig szeretőjét ölte meg. Mindkét nő kétségbeesetten vágyakozik a reflektorfényre, amitől még a mögöttük settenkedő halálbüntetés árnyéka sem tudja eltántorítani őket.

A film – és egyben az eredeti színpadi verzió – külön érdekessége, hogy a történet egyik mellékszereplője egy magyar karakter, Helinszki Katalin.

A szerepet megformáló Ekaterina Shchelkanovának még magyarul is meg kellett tanulnia az egyik zenés jelent kedvéért, ahol a következő sorokat kellett elmondania:

„Mit keresek, én itt? Azt mondják, hogy a híres lakóm lefogta a férjemet, én meg lecsaptam a fejét. De nem igaz. Én ártatlan vagyok. Nem tudom, mért mondja Uncle Sam, hogy én tettem. Próbáltam a rendőrségen megmagyarázni, de nem értettek meg."