Astor vs. Vanderbilt: a New York-i elit viszálya, ami az HBO új sorozatát, az Aranykort inspirálta

Néhány hete indult az HBO-n a Downton Abbey alkotójának új sorozata, az Aranykor, ami a 19. század végi New York-i gazdag elit életét mutatja be, persze rengeteg drámával. Mi is vártuk a premiert, hiszen olyan sztárok szerepelnek benne mint Cynthia Nixon és Christine Baranski, az egyik főszerepet pedig Meryl Streep lánya, Louisa Jacobson játssza. A premier fogadtatása vegyes volt, azóta azonban kezdenek egész jól belelendülni a sztoriba.

Julian Fellowes, az író hosszú évekig játszott a gondolattal, hogy a századforduló amerikai aranykorának szaftos történeteiből sorozatot készítsen, hiszen a kor történései bőven elég drámát biztosítanak jó pár évadra. Eleinte az újgazdagnak számító, és ezért az elit társadalom peremére szorult, ám óriási vagyonnal bíró Vanderbilt családot tervezte a középpontba, ám hamar rájött, hogy túlságosan megköti a saját kezét, ha valós személyeket jelenít meg a sorozatban, így a The Gilded Age szereplői néhány kivételtől eltekintve fikciósak.

A központi, nagy viszályt azonban egy valódi csata inspirálta, ami olyan nagyot szólt, hogy azóta is emlegetik a New York-iak.

A Vanderbiltek mégiscsak központi szerepet kaptak a sorozatban, még ha Russel néven is. Russelék a híres Fifth Avenue-n építtettek maguknak egy óriási, minden pompával és egy hatalmas, elegáns bálteremmel ellátott házat, melyet a feltörekvő Mrs. Russel (Carrie Coon) alig várja, hogy megtölthesse a helyi társadalom krémjével. Csakhogy a krém nem akar jönni! A sznob elit ugyanis két részre oszlott ekkortájt: voltak a régi New York-iak és az új New York-iak, azaz hiába volt valaki gazdag, még így sem juthatott be a legjobb helyekre, amit a régi családok leszármazottai tartottak a kezükben, és rengeteg megaláztatást kellett elviselniük, ahogyan próbáltak feljebb jutni a táplálkozási láncban.

A régi New York-iak zárt társaság voltak, ahol a feleségek különösen kegyetlen éleslátással lavíroztak a társadalmi szintek nüansznyi különbségei közt. Az, hogy Amerikában bárki megcsinálhatta a szerencséjét és kiskirály lehetett, igaz volt ugyan, de legfeljebb a vadnyugaton. A kontinens legeurópaibb városában ugyanis íratlan elitista törvények uralkodtak. Ugyanis hiába hagyták az angol ősök az óhazában az osztályrendszert (elvileg), az újvilágban is épp úgy megvoltak, habár informálisan, a helyi grófnék, hercegnék és egyszerű alattvalók.

New York királynője pedig minden kétséget kizáróan Mrs. Astor volt.

A méhkirálynő

Nem véletlen, hogy az egyetlen főbb szereplő, akinek Julian Fellowes nem változtatta meg a nevét, az Caroline Schermerhorn Astor, ugyanis ő volt a helyiek rettegett és imádott királynője. Nemcsak a férje jogán volt elképesztően gazdag és híres, de a saját családja révén is mélyre nyúltak vissza a gyökerei a New York-i történelemben, családfája az egyik holland telepes családig vezet vissza, akik Új-Amszterdam néven gyarmatosították Manhattant még az 1600-as években.

Mrs. Astornak nem tetszett, hogy az amerikai polgárháború után megtollasodó közép-nyugati "jöttmentek" New Yorkba zarándokolnak, hogy ott a vagyonuknak megfelelő fényűző életet éljenek. Ezért ő mint a legbefolyásosabb asszony, létrehozott egy 400-as listát a krémek krémjéről, az igazi New York-i elitről. Azért épp 400, mert ennyi ember fért el a báltermében, ahová szigorúan csak ezek a kiválasztott emberek léphettek be. Persze mindenki azért küzdött, hogy meghívást kapjon Astorékhoz, de Caroline és hasonló mentalitású barátnői a legszigorúbban vették, hogy kivel állnak szóba.

És Vanderbilték tiltólistán voltak, hiába tartották kezükben az egész vasúti közlekedést – akárcsak a sorozatbeli Russel család. Persze ezért az összes lehetséges módon igyekeztek kompenzálni: XII. Lajos Château de Blois-jának mintájára építtettek egy túldíszített palotát maguknak, a feleség, Alva Vanderbilt ugyanis extrém módon imádott mindent, ami francia. Méretes vagyonuk az üzleti életben egyre nagyobb hatalmat biztosított nekik, így egyre több régi New York-i kényszerült behódolni nekik, és bevenni őket a társaságukba.

Kivéve Astorékat.

Az évszázad bálja

Alva Vanderbilt azonban nem nyugodthatott, ezért 1883-ban úgy döntött, kosztümös bált rendez a lánya tiszteletére, de olyan grandiózusat, hogy képtelen legyen bárki visszautasítani a meghívást. Elképesztő összegeket fordított a szervezésre, korabeli tudósítások szerint 240 ezer dollárba került összesen, melyből 11 ezret csak a virágok tettek ki. Ez mai értékre átszámolva sok-sok millió dollárt jelent. Terjedtek a pletykák, a várakozás feszültsége pedig nőttön-nőtt, így szép lassan még a leghűségesebb Astor-alattvaló is elfogadta a meghívást. Mrs. Astor lánya szintén nagyon készült, és még Mrs. Vanderbilt fülébe is eljutott a hír, hogy az ifjabbik Carol szorgalmasan gyakorolja a tánclépéseket a bálra készülvén – épp, ahogy várta. Ekkor azonban lecsapott: közölte Mrs. Astorral, hogy mivel eddig egyszer sem látogatta meg őt az otthonában, sajnos nem lát rá okot, hogy miért kellene meghívni a lányát erre a bálra. Caroline így szorult helyzetbe került, hiszen tudta, hogy páriává válhat, hogy ha a teljes elit képviselteti magát a jelmezbálon, rajtuk kívül. Így szimbolikusan kiterjesztette 400 fős listáját olyan újgazdagokra is, mint Vanderbilték és a szintén híres J. P. Morgan családjára. A bál pedig valóban legendásan extravagáns lett, szerencsére fotók is maradtak fent róla.

Sógornője, Alice Vanderbilt például elektromos világításnak öltözött, ami ugye, lévén 1883-ról van szó, igen különleges dolog volt.

Érdekesség, hogy Alice legkisebb lánya, Gladys Magyarországra házasodott, és Széchenyi grófné lett belőle. Férje, Széchenyi László volt az első magyar nagykövet Washingtonban.

Bár nem tudni, hogy ezt a báli cselekményszálat viszontláthatjuk-e majd az HBO sorozatában, de a mi tippünk az lenne, hogy biztosan, hiszen nem véletlenül emlegetik olyan gyakran Russelék felavatásra váró báltermét.

Nyitókép: HBO