Jean-Paul Belmondo a Bolond Pierrpt című filmben

Elment Bolond Pierrot, távozik egy nemzeti kincs

Nyolcvannyolc éves korában, hétfőn meghalt Jean-Paul Belmondo, a francia mozi szupersztárja, akitől sorra búcsúznak pályatársai.

„Az utóbbi időben nagyon fáradt volt. Csendben ment el"

– nyilatkozta Michel Godest, a világhírű francia színész ügyvédje az AFP francia hírügynökséggel hétfő este.

Jean-Paul Belmondo kereken száz filmben játszott és több mint negyven színházi szerepben volt látható. Egyik legismertebb szerepét a francia új hullám, a nouvelle vague alapfilmjének tartott Kifulladásig (1960) című filmben alakította, amely François Truffaut ötlete alapján készült Jean-Luc Godard rendezésében.

A francia mozi kultikus alakja olyan színésznőkkel játszott együtt a filmvásznon, mint Claudia Cardinale, Gina Lollobrigida, Brigitte Bardot és Jeanne Moreau, és olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Truffaut, Louis Malle vagy Claude Sautet.

Utolsó alakítását a 2008-ban bemutatott Egy ember és kutyája című filmben láthatták a mozirajongók.

Örökre a Káprázatos marad. Jean-Paul Belmondóval egy nemzeti kincs távozik, ragyogó vidámságában és kitörő nevetéseiben. A nagy színészeink közül ő volt az, aki messze elvitte a közönség pálmáját"

– írta közleményében Emmanuel Macron államfő.

Teljesen le vagyok sújtva. Most megpróbálok megkapaszkodni, hogy ne történjem meg velem ugyanez öt óra múlva. Bár nem lenne rossz, ha együtt mennénk el. Az életem része volt, együtt kezdtük a pályánkat hatvan évvel ezelőtt"

– nyilatkozta a 85 éves Alain Delon, a franciák másik nagy legendás filmszínésze a CNews hírtelevízióban. Jóllehet a két sztárt gyakran egymás riválisaként tartotta a sajtó számon, a karrierjük teljesen párhuzamosan alakul, és a barátságuk legendás hírű volt.

Felkavart Jean-Paul halálhíre. Mindig is, mint sokunk számára, az életkedv megtestesítője volt és az is marad. Folyton mozgásban marad a szívemben és az emlékezetemben"

– idézte Claudia Cardinale színésznőt az AFP hírügynökség.

A cannes-i és a velencei filmfesztivál is megemlékezett a „nagyvonalú színészről és az emblematikus sztárról".

Jean-Paul Belmondo, vagy ahogy a franciák becézik, Bébel 1933. április 9-én született Neuillyben művészcsaládban: édesapja szicíliai származású szobrászművész, édesanyja festő volt. Az ifjú Belmondo a művészetek helyett inkább a sportokhoz vonzódott: focizott, kerékpározott és bokszolt. Egy súlyos betegségből való lábadozás során döntött a színészet mellett, és harmadszorra fel is vették a párizsi színművészeti főiskolára, ahol megkedvelték a tehetséges, örökmozgó fiatalembert.

Filmes pályafutása 1957-ben kezdődött, első jelentősebb szerepét Marc Allegret Légy szép és tartsd a szád című filmjében kapta, amelyben együtt játszott Alain Delonnal. Filmes pályafutásának kezdete a francia új hullám kibontakozásával esett egybe, Belmondo azonban egy idő után hátat fordított az új hullámnak, Olaszországba ment, ahol Sophia Loren oldalán játszott az Egy asszony meg a lánya című Vittorio de Sica-filmben.

Hazatérése után ugyan még forgatott Godard-ral (A bolond Pierrot) és Louis Malle-lal (A tolvaj), de a hatvanas évek második felétől egyre több közönségfilmben szerepelt. Testfelépítését, sportolói múltját, nem utolsósorban sokoldalú tehetségét kamatoztatta ezekben az akciókban bővelkedő, többnyire humoros filmekben, amelyekben a legveszélyesebb mutatványokat is kaszkadőr nélkül hajtotta végre. Mindez kockázatokkal járt, a Montreali bankrablás című filmben például olyan súlyosan megsérült, hogy rohammentővel kellett kórházba szállítani.

Számos filmben szerepelt, amelyek révén a franciák egyik legnépszerűbb színésze lett: Cartouche, Borsalino, A profi, A betörés, A riói kaland, A javíthatatlan, Ászok ásza, Stavisky, Désiré, Szabadlábon Velencében, Magányos zsaru. A filmezés mellett a régi „szerelemhez", a színpadhoz sem lett hűtlen: 1987-ben a Kean, a színész, 1990-ben pedig a Cyrano de Bergerac címszerepében aratott hatalmas sikert. 1991-ben megvásárolta a Théatre des Variétés színházat, ahol egykor maga is szerepelt, a színháznak 2004-ig volt tulajdonosa.

Az akció- és kalandfilmek után 1995-ben ismét egy komolyabb műben, a Claude Lelouch rendezte A nyomorultakban, az Hugo-regény modern, antifasiszta históriává alakított feldolgozásában csillantotta meg sokszínű tehetségét. Bár többször kifejtette, hogy nem akar a francia film repkedő nagypapája lenni, 1998-ban ismét Alain Delonnal tűnt fel a Két apának mennyi a fele? című akciófilmben, amelynek meglehetősen vérszegény sztoriját a két nagy „öreg" könnyed és önfeledt játéka avatta élvezetes mozivá.

Magánélete gyakorta került az érdeklődés homlokterébe. Egykori tanára súlyosan tévedett: a jellegzetes arcú színész percek alatt meghódította a női szíveket, 1995-ben az Empire magazin minden idők 100 legszexisebb sztárja közé választotta. Kétszer nősült, négy gyermeke született, a legkisebb 2003-ban. Legutóbbi élettársa a nála negyvenkét évvel fiatalabb egykori modell, Barbara Gandolfi volt, akivel 2012-ben szakított.

Művészetéért megkapta a Becsületrendet, 1989-ben a legjobb férfi színésznek járó César-díjat az Egy elkényeztetett gyermek utazása című filmben nyújtott alakításáért. 2011-ben a cannes-i filmfesztiválon életműdíjjal jutalmazták, 2016-ban a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Arany Oroszlán-életműdíját, 2018-ban a Lumiere Akadémia életműdíját vehette át.

(MTI)