Aszteroida becsapódása okozhatott egy pusztító marsi megacunamit
Szakértők feltételezései szerint a vörös bolygó nem mindig volt olyan kopár, mint ahogy napjainkban látszik a felvételeken. Egykoron hasonlóan nagy víztömeg boríthatta a Mars felszínét, mint a Földét. Kutatók egy aszteroida becsapódás nyomaira bukkantak, melyek egy nagy rejtélyre választ adhatnak.
A NASA 1976-ban indította el a Viking 1 névre keresztelt űrszondáját, mely feltérképezhette a Mars tájképét. Akkor a szakértők már gondoltak arra, hogy egy hatalmas megacunami nyomaira lelhetnek, az eredmények viszont meglepték őket.
Érdekes módon egy hatalmas, sziklákkal tarkított síkságra bukkantak, mely megkérdőjelezi a múltban történt megacunami elméletét. A jelek egyáltalán nem hasonlítottak a várt nyomokra. Több éves kutatásoknak köszönhetően egy kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy ezek a maradványok mégis a marsi óceán partvonalát súlytó, nagyméretű hullámok hatásaira utalhatnak.
Feltételezések szerint két aszteroida keltett akkora hullámokat, melyek teljesen megváltoztatták a bolygó látképét. Az első hozzávetőlegesen 3,4 milliárd, a második pedig nagyjából 3 milliárd évvel ezelőtt csapódhatott be. Folytatásképp a szakértők olyan krátereket kerestek a bolygón, melyek kiindulópontok lehettek a keletkezett cunamikhoz.
Ennek köszönhetően bukkantak a Pohl nevű kráterre, mely 900 kilométerre található a Viking 1 leszállási helyétől. Egészen pontosan egy 110 kilométer átmérőjű kráterről van szó, mely az eddigi mérések alapján 120 kilométerrel a marsi tengerszint alatt helyezkedik el.
Mindent összegezve a nyomok arra utalnak, hogy a Pohl krátert előidéző meteor becsapódása abban a korban történhetett, amikor a Viking 1 által talált sziklák is keletkeztek. Tehát a nagyméretű űrszikla megérkezése akkora hullámokat idézhetett elő, hogy a kőzeteket távolabbra vitte.
Ennek bizonyítására a kutatók különböző szimulációkat végeztek. Végül két elképzelhető forgatókönyvet tudtak felmutatni, melyek ekkora pusztítással járhattak. Az első szerint egy kilenc kilométer átmérőjű aszteroida erős talajellenállásba ütközött, melynek következtében egy 13 millió megatonnás robbanás történt.
A második szerint egy sokkal kisebb, mindössze három kilométer átmérőjű aszteroida csapódott a marsi óceánba, ahol viszonylag gyenge talajellenállásba ütközött. Ennek hatása egy 0,5 millió megatonnás TNT energiájával érhetett fel.
Mindkét felvázolt lehetőség megfelel a keletkezett kráter méretének, valamint a becsapódás helyétől több kilométeres távolságba is eljutott sziklákra is magyarázatot nyújt.
Nyitókép: Unsplash/Planet Volumes
