Egy új módszer szerint bárki kreatívabbá válhat
Az új módszer a narratív kognícióra összpontosít, amely agyunk természetes képessége arra, hogy cselekvés, ok és eredmény formájában gondolkodjon, ahogyan azt a történetek kitalálásakor tesszük. A kreativitás ilyen módon történő megközelítésével az idegrendszeri folyamatok más-más csoportját használjuk fel, mint a kreativitás képzés jelenlegi módszerével, a divergens gondolkodással (a kreativitás elősegítésének számítási, logikai megközelítése).
A kutatók a narratív megismerést hangsúlyozzák, azon bizonyítékokon alapuló megfigyelések alapján, hogy a kisgyermekek, akik rendszeresen részt vesznek történetalapú játékban, "képzeletileg kreatívabbak, mint a felnőttek", ugyanakkor a divergens gondolkodás nem igazán összeegyeztethető a gyerekek működésével.
„Társadalomként radikálisan alábecsüljük a gyerekek és sok más ember kreativitását, mert megszállottjai vagyunk annak az elképzelésnek, hogy egyes emberek kreatívabbak másoknál. A valóság azonban az, hogy egyszerűen nem a megfelelő módon képezzük a kreativitást"
– mondja Angus Fletcher idegkutató, az Ohio Állami Egyetem munkatársa a Sciencealertnek.
Elképzelésük továbbfejlesztésére a szerzők a kreativitás narratív elméletével álltak elő; mint a történet alapú művészet elemzési módszere, egészen az i. e. 335-ben élt Arisztotelészig nyúlik vissza, de itt a narratív elméletet új módon alkalmazták a kreativitás képzésére.
A megközelítés három részből áll: világépítés, perspektívaváltás és cselekvésgenerálás.
Ha ezt az üzleti világban alkalmaznánk, a megközelítés valahogy így hangozhatna: Az alkalmazottakat megkérhetnénk arra, képzeljék el, hogyan változna meg az üzlet, ha például minden ügyfél olyan lenne, mint a legszokatlanabb ügyfél (világépítés).
A vállalat munkatársait emellett arra kérnénk, hogy képzeljenek el egy napot az üzlet egy másik szintjén dolgozó személy életéből (perspektívaváltás) vagy a gyakornokokat megkérhetnénk, hogy kombináljanak két elképzelést, például két különböző indítékú embert (cselekvésgenerálás).
A kutatók szavaival élve, a kreativitás a „hasznos, újszerű ötletek létrehozásának képességét" jelenti, és a kreativitás bárkiben és mindenkiben történő fejlesztésének jobb módjait megtalálva a vállalatok, művészeti csoportok és a társadalom egésze számára is előnyökkel járhat.
„A kreatív emberek felvételének kísérlete problémákat okoz, mert a vezetők által kreatívnak tartott emberek szinte mindig olyanok, mint ők maguk. Tehát ez az eredetiség helyett a konformitást segíti elő. Jobb, ha sokszínű embercsoportot veszünk fel, és aztán kiképezzük őket arra, hogy kreatívak legyenek. Ez olyan kultúrát hoz létre, amely felismeri, hogy már vannak kreatív emberek a szervezetben, akiket nem használnak ki"
– teszi hozzá Fletcher.
Fletcher és munkatársai eddig az amerikai hadsereg, a Chicagói Egyetem és több Fortune 50 vállalat csoportjain tesztelték kreativitás-tréningjüket. Eddig nem készült tudományos elemzés arról, hogy mennyire hatékony az új megközelítés, de „kezdeti sikereket" tapasztaltak azoknál, akik kipróbálták.
Az új tanulmány érve az, hogy az agyi gépezet úgy fejlődött ki, hogy képes legyen új történeteket kitalálni és elmesélni, és ez az egyik módja annak, hogy megkülönböztethetőek maradjunk a mesterséges intelligencia rendszerektől azáltal, hogy képesek vagyunk eredetiek lenni és új narratívákat alkotni.
Bár a kutatók elismerik, hogy a divergens gondolkodás bizonyítottan javítja a munkamemóriát, a kritikus gondolkodást és más agyi készségeket, nem vezetett olyan innovációhoz és növekedéshez, mint amilyet várnánk, tekintve, hogy milyen széles körben alkalmazzák a jelenlegi kreativitástanulási megközelítésekben.
Itt jön a képbe a narratív elmélet, és a szerzők szerint mindkét technikát együtt lehetne alkalmazni.
„A kreativitás nem arról szól, hogy helyesen találjuk ki a jövőt, hanem arról, hogy nyitottá tesszük magunkat a radikálisan eltérő lehetőségek elképzelésére. Ha ezt megtesszük, gyorsabban és fürgébben tudunk reagálni a bekövetkező változásokra”
– vallja Fletcher.
Nyitókép: Shutterstock / HAKINMHAN
