Így találhatunk leszállás nélkül is életet az Enceladus nevű jeges holdon
A Szaturnusz Enceladus nevű holdja az egyik olyan planéta a Naprendszerben, melyen élet nyomaira bukkanhat az emberiség. Eddig csupán elméletek születtek az ottani létformákról, mivel a kutatásuk több ponton is nehézségekbe ütköztek. Egy kutatócsoport most megtalálhatta a megoldást.
Az Enceladus elemzéseinek legfőbb problémája, hogy a felszínt egy hatalmas jégréteg borítja, mely a legvékonyabb részén is 5 kilométer vastag. A mélyebben lévő, felszín alatti óceán viszont 10 kilométer mély is lehet, az eddigi kutatások alapján pedig a belső hőhatások azt a szakaszt folyékony állapotban tarthatják.
Bár ez a hold nagyon sok szempontból különbözik a Földtől, mégis elképzelhető, hogy bizonyos létformák kialakulhattak a jég alatti mélységben. Nem nagy bálnákra vagy halakra kell gondolni ebben az esetben, hanem olyan apró élőlényekre, melyek a fotoszintézis éltető ereje helyett a felszín alól feltörő kémiai folyamatokra támaszkodnak.
Sajnálatos módon az 5 kilométer vastagságú jégréteg átfúrása, majd az azt követő felmérések még a mi bolygónkon is szinte lehetetlen feladatok lennének. Szakértők azonban rájöttek, hogy más módszerek is lehetnek az ottani élet felfedezésére, és még csak leszállni sem kell hozzájuk. Honnan tudjuk azt, hogy a belső hőmérséklet bizonyos rétegeket folyékonyan tart?
A Cassini űrszonda nagyjából egy évtizeddel ezelőtt repült el az Enceladus mellett. Az általa készített felvételeken jól látszik, hogy a hold déli pólusán több száz kilométer magas vízkitörések lövelltek ki a jégréteg alól. Ezen átrepülve a szonda számos olyan molekulát észlelt, melyek a Föld hidrotermális nyílásaival is összefüggésbe hozhatók.
Egy kis videós ismertető az Enceladusról:
A kutatócsoport modelljei szerint az Enceladus bioszférája nagyon csekély lehet, de egy direkt erre a célra tervezett szerkezet talán képes lenne összegyűjteni a kicsapódó vízből olyan nyomokat, melyek életre utalhatnak. Annak az esélye viszont, hogy egy sejt túlélje a kilökődést, nagyon kevés. Szerencsére a szakértők egy másik elmélettel is elő tudtak állni.
„Figyelembe véve, hogy a számítások szerint az Enceladuson jelenlévő élet rendkívül gyéren lenne jelen, még mindig jó esély van arra, hogy soha nem találunk elég szerves molekulát a vízkitörésekben ahhoz, hogy egyértelműen arra következtessünk, hogy van ott élet.
Ezért ahelyett, hogy arra a kérdésre koncentráltunk volna, hogy mennyi elég az ottani élet bizonyításához, inkább azt kérdeztük, hogy mennyi az a maximális szervesanyag-mennyiség, amely élet hiányában is jelen lehet"
— olvashatjuk a ScienceAlert cikkében az egyik kutató szavait.
Nyitókép: Shutterstock
