Vajon egy mókus mennyit eshet az égből, hogy még túlélje azt? Miért repülnek Svájcban csirkefejek az égből és a hím tintahalak vajon miért álcázzák magukat nősténynek? Talán ezek a kérdések eddig még nem jutottak eszedbe, de most biztosan elgondolkoztattunk. Ha cikkünket tovább olvasod, megtudhatod a válaszokat is.
A hím tintahalak miért álcázzák nősténynek magukat?
A válasz egyszerű, de közben még is elképesztő. A hím tintahalak párszerzés céljából álcázzák magukat nősténynek. Amikor egy hím tintahal megtalálja a tökéletes párját, a lehető legkevésbé szeretne versenyezni. Miközben az általa választott hölgy mellett úszik, próbálja elkápráztatni és elrejti testének külső részét.
Az álcázást szakértők szerint egy speciális bőrsejttel képesek végrehajtani, aminek köszönhetően pillanatok alatt megváltoztatják a színüket.
Az álcázásra pedig azért van szüksége a hím tintahalnak, mert így több időt tud a nőstény hal közelében tölteni hímmel való versengés nélkül.
brown octopus swimming under the seaPhoto by A mókusok mennyit eshetnek az égből?
Sok mókusfaj falakó, így könnyen feltételezhető, hogy a magas lakóhelyükről való lezuhanás veszélyt jelentene. A bolyhos farkú rágcsálók azonban genetikailag úgy vannak kialakítva, hogy túléljenek egy váratlan földre zuhanást – függetlenül a magasságtól.
A mókusok kicsik és könnyűek, nyúlós testük és bozontos farkuk jelentős ellenállást okoz a levegőben, ezáltal soha nem csak simán zuhannak, hanem siklanak mielőtt biztonságosan leszállnának a földre egy ugrás vagy esés után. Tehát a mókusok nem tudnak belehalni az esésbe.
squirrel on tree trunkPhoto by Miért repülnek Svájcban csirkefejeket az égből?
Ahogy 1939-ben kitört a második világháború, egy újabb pusztító esemény söpört végig Európán, melyből a kilábalás évtizedekig tartott. A vörös rókák riasztó sebességgel kezdték el terjeszteni a veszettséget, amely megfelelő és gyors kezelés híján végzetes az emberre. Amikor 1967-ben a járvány elérte Svájcot, a tudósok elkötelezték magukat a fertőzés felszámolása mellett.
A kutatók kezdetben megpróbálták befogni, beoltani, majd kiszabadítani a vadon élő rókákat, de a kísérlet időigényes és költséges volt. William Winkler amerikai epidemiológus feltalált egy „vakcina-csapdát”, amely egy veszettség elleni vakcinával töltött injekciós fecskendőből állt. Bár működött, nagy kockázatot is jelentett, ugyanis emberek is ráléphettek ezekre.
Tekintettel arra, hogy a vakcina szájon át történő beadása a leghatékonyabb, végül az európai tudósok megtalálták a megoldást vakcinával beoltott baromfik formájában. 1979 és 1984 között a svéd szakértők országszerte csaknem 1 millió beoltott csirkefejet dobtak le a vörös rókák barlangjaihoz.
brown fox on snowPhoto by 
