A Jupiter tömege hozzávetőlegesen 318-szorosa a Földének. A Juno űrszonda feladata az, hogy a bolygó és a holdja közt fennálló kölcsönhatásokat vizsgálja. Ennek során rengeteg képet készít a megfigyelt égitestről, melyeken gyakran tűnnek fel a kisebb holdak is. A mostani fotón elsősorban jól látszik a napfénytől megvilágított déli oldala a Jupiternek, valamint a légkörben keringő felhők és a foltszerű ciklonok.
A képen egy kicsit jobbra pedig meg lehet pillanatai a négy legnagyobb holdja közül —melyeket Galileo Galilei fedezett fel — kettőt. Bár ezek is hatalmasnak számítanak, mégis a négy óriás közül ők a legkisebbek. Az egyik az Io, melynek 3 643,2 kilométer, a másik pedig az Európa, melynek 3 121,6 kilométer az egyenlítői átmérője.
Fotó: NASA/JPL-Caltech/SwRI/MSSS/AndreaLuck
Mindkét hold a maga nemében lenyűgöző, és a jövőben érdemes többet foglalkozni a felszínükkel, légkörükkel és egyéb tulajdonságaikkal. Az Io a Naprendszer vulkanikusan legaktívabb égiteste. Felszínén több mint 400 működő vulkán található, melyeknek köszönhetően folyamatosan kén-dioxid kerül a légkörébe. Ez az anyag megállás nélkül szivárog, és a gravitációs mező miatt bizonyos része állandóan a Jupiterre zúdul, amely sarkifény-szerű jelenséget generál. A folyamatok miatt alakult ki a hold jellegzetes, sárga árnyalata is.
Az Európa pedig az egyik legesélyesebb égitest arra, hogy az emberek életet találjanak egy idegen planétán. Jeges burka alatt földszint alatti óceánok rejtőznek, melyekben elképzelhetőek lehetnek olyan létformák, melyek nem a fotoszintézist alkalmazzák a túléléshez, hanem más, kémiai folyamatok során jutnak tápanyagokhoz.
A közeljövőben nagyobb kutatásokat és felméréseket is végeznek majd ezekkel a holdakkal kapcsolatban. 2024-re terveznek egy Európára szánt küldetést, az Iot pedig a 2023-as év végén és a 2024-es esztendő elején látogatja meg egy vizsgálószonda.
Nyitókép: Unsplash/Planet Volumes
Forrás: ScienceAlert
