A Szaturnuszról és legnagyobb holdjáról, a Titanról készített illusztráció

A NASA felderítőegységet küld galaxisunk legnagyobb holdjára, a Titanra

A Titan nem csak a Szaturnusz első számú, hanem a galaxisunk második legnagyobb holdja is. Felszínéről, légköréről és egyéb sajátosságairól eddig nincs sok ismeretünk, éppen ezért jelentős fejlemény, hogy a NASA a közeljövőben egy felderítőegységet küld oda. Hol landol majd? Milyen lesz a szerkezet?


A tervek szerint 2027-be induló robotrepülőgép nagyjából 2034-re ér majd el a célpontjához. Ott a Selk-kráter melletti Shangri-La dűnemezőn fog leszállni. A környéket a szakértők tudományosan érdekesnek vélték, amit érdemes lehet felfedezni a jövőben.

Új tanulmányok a régió hat konkrét részét térképezik fel, ezek a munkák pedig megalapozzák a modelleket és hipotéziseket, melyeket a Dragonfly nevű egység tesztelhet a leszállása után.

„A Dragonfly a Titan egy egyenlítői, száraz régiójában fog leszállni, egy frigid, vastag légkörű, szénhidrogénes világban. Néha folyékony metán esik, de inkább olyan, mint egy földi sivatag, ahol vannak dűnék, néhány kis hegy és egy becsapódási kráter. Alaposan megvizsgáljuk a leszállóhelyet, annak szerkezetét és felszínét"

— mondta Léa Bonnefoy, bolygókutató.

A vizsgálatok alapját a Cassini nevű szonda által készített radarképek nyújtották. Ezeket vizsgálva képesek voltak megalapozott becsléseket tenni a Titan felszínének egyes részeiről. A probléma viszont, hogy a képek felbontása pixelenként csak mintegy 300 méter, így figyelembe kellett venniük a Huygens leszállóegység által gyűjtött adatokat is.

Ezeket érdemes tudnod a Titanról:

Egyelőre sok részlet — például a Selk-kráter magassága és alakja — nem több becslésnél, ami azt jelenti, hogy 2034-ig még rengeteg elemzést kell elvégezni.

A helikopterszerű szerkezet a leszállása után egy drónhoz hasonlóan működik majd. Körülbelül 450 kilogrammot fog nyomni, valamint nyolc rotorja lesz, amelyek egyenként körülbelül egy méter átmérőjűre terveznek. Az ottani alacsony gravitációs légkör miatt a Dragonfly legfeljebb 36 kilométer/órás sebességgel halad majd egyre távolabb a landolási ponttól.

Mivel a Titan sok szempontból hasonlít a korai Földre, így nem csak a holddal és az univerzumunkkal kapcsolatban juthatunk több információhoz, hanem a saját bolygónk kialakulásáról is további részleteket tudhatunk meg.

Nyitókép: Shutterstock

Forrás: ScienceAlert