Egy nemrég közölt tanulmány szerint a méhek képesek megtanulni a paritás szerinti csoportosítást. Nem tudni, miképp alakult ki ez a gondolkodásmód az emberben, viszont a tény, hogy ez más fajokra is jellemző, új irányvonalakat indíthat el a kutatásban.
Az emberek már gyermekkorban megtanulják, hogyan kell paritásuk szerint csoportosítani a számjegyeket. Ehhez többféle módszer is alkalmazható. Néhányan megjegyzik, hogy melyik csoportba tartozik az értékek utolsó tagja, mások pedig elosztják kettővel az összeget, majd, ha felesleges szám marad, utána tudják, hogy páratlan típusról van szó.
Egy megfigyelt jelenség szerint az emberek zöme sokkal magabiztosabb a páros számok meghatározásában, mint a páratlanokéban, valamint a legtöbb gyerek — valamilyen oknál fogva — a jobb kezéhez kapcsolja a párosokat, a másik típust pedig a balhoz.
Még a tudósok számára sem teljesen nyilvánvaló, a matematikán kívül milyen más élethelyzetben hasznos ez a tudós, így ezeknek a gondolatoknak az eredete tisztázatlan. Egy kutatócsoport éppen ezért méheken kezdte tesztelni a paritás szerinti csoportosítás képességét.
Korábbi kísérletek már megállapították, hogy a méhek meg tudnak tanulni mennyiségeket rendezni, egyszerű összeadást és kivonást végezni, szimbólumokat mennyiségekhez rendelni, valamint méret- és számfogalmakat összekapcsolni.
A mostani vizsgálatokhoz az egyedeket két csoportra osztották. Az egyik részt arra tanították, hogy a páros számokat cukros vízhez, a páratlanokat pedig keserű ízű folyadékhoz társítsák. A másik társaságnak felszerélték a célokat. Ezt a folyamatot addig gyakorolták, míg a példányok 80 százalékos pontossággal teljesítettek. Folytatásként olyan számokat mutattak nekik, melyek nem szerepeltek a tanításban, ezeket pedig nagyjából tíz esetből hétszer eltalálták.
Érdekesség, hogy a méhek esetében a páratlan számok iránti tanulási hajlamuk éppen ellentétes volt az emberekével, akik gyorsabban kategorizálják a páros értékeket. A páratlan számok és a cukros víz társítására betanított méhek gyorsabban tanultak, mint az ellenkező csapatban lévő társaik.
Fotó: Unsplash/Boba Jaglicic
Végeredményként megállapították, hogy a körülbelül 960 ezer neuronból álló miniatűr rovaragy és a 86 milliárd neuronból álló nagy és összetett emberi agy egyaránt képes ilyen feladatok megoldására. A kísérlet kiegészítéseként létrehoztak egy öt neuronból álló mesterséges hálózatot, mellyel szintén megtaníttatták a paritás szerinti csoportosítást.
Mindez azt jelenti, hogy az ilyen fajta kategorizálásához elvileg nincs szükség összetett agyi működésre. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a rovarok milyen úton közelítették meg a feladatot, viszont, amennyiben más állatok megtaníthatók, akkor több információ derül ki arról, miként alakult ki a matematika és az absztrakt gondolkodás az emberben.
Nyitókép: Unsplash/leandro fregoni
Forrás: ScienceAlert
