A Charon, a Plútó holdja

Ez lehet a magyarázat a Plútó holdjának titokzatos jelenségére

A New Horizons bolygóközi űrszonda újabb információkkal szolgált a Plútó holdjának jellegzetes sajátosságáról. Vörös, kalapszerű északi pólusát idáig nem tudták megindokolni a kutatók, ellenben számos elképzelésük született már. Ezúttal igazán közel kerülhettek a rejtély megfejtéséhez.


A NASA még 2006-ban indította el a New Horizons bolygóközi űrszondáját, hogy páratlan, eddig sosem látott képeket közöljön a szakértőkkel. Az általa kapott információk előtt csupán a Hubble-felvételek álltak rendelkezésre, melyek egy homályos foltnál többet nem tudtak nyújtani az adott objektumról.

A Charon rozsdaszínű részét 2015-ben rögzítette közelebbről a New Horizons. Kezdetben a tudósok azt feltételezték, hogy a Plútó felszínéről befogott metánt égette vörösre a nap melege, azonban az új adatok azt mutatják, hogy bár nem álltak messze az igazságtól, mégis van egy kis csavar a történetben.

A vörös nem számít szokatlan árnyalatnak az űrben, hiszen számos vasban gazdag planéta kering, például a mi bolygónk vagy akár a Mars. Azonban a Naprendszer fagyos peremén lévő Plútón, valamint annak holdján másra, például iszapszerű tholinok jelenlétére utal a szín. Ilyen jelenségre akkor kerülhet sor, ha a Napból származó UV-sugarak megsütötték a gázokat, melyet követően így csapódtak le a felszínre. A Plútó esetében a metán a legvalószínűbb kiindulási pont.

A kutatók azt feltételezték, hogy ez a légnemű anyag vándorolt át a Charonra. A problémát azonban az ottani gyenge gravitációs mező, valamint a Nap hideg fénye adja. A modellezés bebizonyította, hogy a metánnal nem lehetséges ez a folyamat, ellenben az etánnal már más lehet a helyzet — írja a ScienceAlert.

„Az etán kevésbé illékony, mint a metán, és a Charon felszínéhez fagyva marad még jóval a tavaszi napfelkelte után is. A napszélnek való kitettség az etánt tartósan vöröses felszíni lerakódásokká alakíthatja, amelyek hozzájárulnak a Charon vörös sapkájához"

— mondja Ujjwal Raut bolygókutató, egy másik tanulmány vezető szerzője.

Ezt követően már csak a sugárzás mértéke maradt problémaként, viszont a szénhidrogén felvetése ezt is kiküszöböli. Ez azt jelenti, hogy a Napból több időn keresztül áramló töltött részecskék egyre hosszabb szénhidrogénláncokat hozhatnak létre, melyekkel már előidézhető a Charon vöröses északi pólusa.

Nyitókép: Shutterstock