A polipok választanak kedvenc kart, melynek különleges feladata van
A polipokat elnézve sokszor az a gondolatunk támadhat, hogy a számos karjukat nem is tudják uralni. Ennek ellenére egy új kutatás bebizonyította, hogy ezek a szokatlan élőlények eltérő funkciók végrehajtására jelölik ki kedvenc végtagjaikat.
A tanulmány munkálatai közben kaliforniai kétfoltos polipokat figyeltek meg. Az ő segítségükkel tesztelték a szakértők a gerinctelenek reakcióját az akváriumukba dobott rákokra és garnélarákokra. A polipokat kezdetnek egy odúba rejtették, ahonnan csak az egyik szemükkel láttak ki.
A több száz videófelvételből jól látszik, hogy az alanyok következetesen a második karjukat használták középen, azon az oldalon, ahol a figyelő szemük volt. Ezáltal csapdába tudták ejteni az áldozatot, de ha kellett, akkor a szomszédos karokat is bevetették.
„Bár a nyolc karnak közös a bruttó anatómiája és egyenértékűnek tekinthetők, az ilyen karhasználat bizonyos cselekvésekhez finom evolúciós alkalmazkodást tükrözhet"
— mondták a kutatók a teszteket követően.
Mivel a különböző fajba tartozó áldozatok eltérő sebességgel mozogtak, így a polipok is ösztönszerűen más ritmust vettek fel vadászat közben. A lassabban haladó rákok esetében például a második kar által vezetett, macskaszerű, lecsapó mozgást használták.
Ezzel szemben a garnélarákok fürgébbek, így a nyolckarú alanyok finom mozdulatokat alkalmaztak annak érdekében, hogy észrevehetetlenül közelítsenek. Miután a kapcsolatfelvétel megtörtént, a szomszédos karokkal — egyes és hármas — lefogták a tehetetlen zsákmányt.
„A polipok híresek a táplálékszerzés közbeni mimikrijükről, és feltételezzük, hogy a garnélarák közelében azért lengeti a karját, hogy hozzászoktassa a garnélarák antennáját és uropod érzékszőrzetét, és ezáltal csökkentse a farokcsapkodó menekülés valószínűségét"
— olvashatjuk a ScienceAlert cikkében.
A második kar támadásának következetessége azzal magyarázható, hogy a célpontot inkább a látómezőjük közepére, mint a határára helyezik.
A vadászatban a másodpercek is számítanak, így az elfogási folyamat egyszerűsítésével és több kar használatával a polipok maximalizálhatják az esélyeiket a túlélésre.
A kísérlet következő része az lehet, hogy elemezzék, miként kapcsolódik az idegsejtek aktivitása az ilyen precíz motoros mozgásokhoz. Ezek megértése közelebb segítheti az embereket a víz alatti, lágy érintésre képes robotok, vagy az újszerű, víz alatti járművek gyártásához.
Nyitókép: Unsplash/Serena Repice Lentini
