Egy víz alatt talált rejtélyes kráter új nyomot adhat a dinoszauruszok sorsáról
Szakértők szerint az óceánok fenekét kevésbé térképeztük fel idáig, mint a Marsot. Legutóbbi kutatások során a víz alatt egy kráterre bukkantak, melynek feltételezések szerint köze lehetett a dinoszauruszok kihalásához. Milyen szerepet játszhat a felfedezés az ősi katasztrófa megismerésében?
A tengerfenék mélyén megtalált krátert a közeli Nadir Seamount vulkánról Nadirnak nevezték el. Az üledékes vizsgálat megállapította, hogy a becsapódás nagyjából ugyanakkor történhetett, mint a Chicxulub ütközése, mely a kréta időszak végén, mintegy 66 millió évvel ezelőtt történt. Ez a katasztrófa vezetett végül a dinoszauruszok kihalásához.
A felfedezésre a szeizmikus visszaverődést alkalmazó kutatásoknak köszönhetően került sor. Ez a módszer az ultrahangos adatok kinyeréséhez hasonlít. Nyomáshullámokat küldenek az óceán fenekén keresztül, majd a műszerek érzékelik a visszaverődő energiát. Ez lehetővé tette a geofizikusok és geológusok számára, hogy rekonstruálják a kőzetek és üledékek felépítését.
Természetesen a kutatók más egyéb lehetőségeket is felvázoltak a kráter keletkezésére egy aszteroida becsapódásán kívül. Egyrészről egy tenger alatti vulkán kitörése is lehetséges kiindulási pont lehet, de a felszín alatt rekedt gázok robbanásszerű felszabadulása is okozhatta a látványos mélyedést.
Egy rövid videós ismertető a dinoszauruszok kihalását okozó aszteroidáról:
Mind közül azonban valóban egy űrbéli kőzet ősi érkezése tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek. A kutatók a felméréseket követően egy szimulációt alkottak a méretekre alapozva, ezek szerint pedig egy 400 méter átmérőjű aszteroidáról lehetett szó, mely az akkor 800 méter mély óceánba csapódott.
Az ütközés hatásai filmbe illő katasztrófával járhattak. Kezdetnek egy vastag vízoszlop keletkezhetett, majd egy 6,5 vagy 7-es erősségű földrengés sújthatta a területet a lökéshullám miatt. Ezt követően egy hatalmas cunami csapódhatott a partoknak, a robbanásból származó légrobbanás pedig nagyobb lehetett, mint bármi, ami a Föld történelmében hallható volt.
A kráter legérdekesebb vonatkozása továbbra is az, hogy a dinoszauruszok kihalását okozó sziklával egy időben érkezhetett. Ez azt is jelentheti, hogy a két kőzet a becsapódások előtt egyek voltak, viszont a katasztrófát megelőzve szétváltak, így eltérő helyszíneken léptek be a bolygónk légkörébe.
Bármi is legyen a magyarázat, a kutatóknak további vizsgálatokat kell végezniük a lelőhelyeken található üledékből. Egyrészről ez a felfedezés egyike lehet a nagyon kisszámú ismert tengeri aszteroidabecsapódásoknak, így jobb betekintést engedhet egy ilyen eseménysorozat következményeibe.
Másrészről a mérések alapján a Nadir hasonló méretekkel rendelkezhetett, mint jelenleg a Bennu aszteroida — mely a Naprendszerünk egyik legveszélyesebb objektuma —, így fontos lehet megismerni a részletes adatait.
Nyitókép: Shutterstock
Forrás: ScienceAlert
